Szent Márton szellemében: A Fóti Romtemplom újjászületése 

Értékeink őrzői 

Szűrt realizmus – az én álomvilágom -

beszélgetés Csató Tamás festőművésszel 

Októberben már láthatták a fótiak Csató Tamás festőművész Balogh Ádámmal közös Keresztút című kiállítását a Szeplőtelen Fogantatás Templomban. Túlzás nélkül állítható, hogy a két festőművész közös, bibliai témájú alkotásai Európa, de talán világszinten is egyedülállóak. A számos nemzetközi és tucatnyi hazai kiállításon sikert aratott fóti festőművésszel, Csató Tamással a következő kiállításairól, a művészetről és a művészi hitvallásáról beszélgettünk.

Bevallom, megfogott a Szeplőtelen Fogantatás Templomban látott Keresztút kiállítás. Hogyan tudtatok közösen ilyen fantasztikus szín és látványvilágú, komoly mondanivalót hordozó festményeket alkotni?

Ha technikailag kérdezed, akkor képi alapot Ádám festette, amelyre aztán én álmodtam rá egy-egy kézzel kifejezve a bibliai témát, a nagyheti események történéseit. A spiritualitást tekintve azt mondom, ez egy olyan közös együtt munkálkodás, amely valamilyen közös hit beli meggyőződésen alapul, és ez látszik is minden egyes alkotásunkon.

Novemberben Fótról hová kerültek a festmények?

A Szeplőtelen Fogantatás Templom után Zágrábban, a Liszt Intézetben mutatták be a műveinket. Eredetileg november hónapra szólt a meghívás, de az igazgató asszony kérésére egész évben ki volt állítva. Közben a helyszínen több nagy sikerű rendezvény is lezajlott, amihez a képeink szolgáltak háttérül.

Volt más külföldi kiállításotok tavaly?

Májusban Svájcban, Bázelben állították ki a festményeinket az Európában élő magyarok küldöttségeinek a találkozóján. Közel húsz európai ország magyar szövetségeinek az elnöksége találkozott Bázelben egy konferencián, és ennek az idejére kértek fel minket a kiállításra. 

Magyarországon is voltak kiállításaitok tavaly?

Igen, a Keresztút című festménysorozatunkat „Pars Pro Toto” címmel több helyen is kiállították az országban és Budapesten is.

Hol lesz a következő kiállításod?

Március másodikán nyílik két festőművész kollégámmal közös kiállításunk a Pozsonyi Liszt Intézetben, ahol engem ért a megtiszteltetés, hogy a kiállításunkat megnyithatom.  Ezt a kiállítást követte volna májusban egy isztambuli, de a szomorú események miatt ez egy későbbi időpontban kerül megrendezésre.

Milyen terveid vannak ezeken felül 2023-ra?

A beszélgetésünk idején már tart a fotókiállításom a Mamaison Residence Izabella hotelben. Bár festőnek tartom magam elsősorban, de mindig érdekelt az olyan fényjátékok megörökítése is, amit igazán fényképező géppel lehet megmutatni.

Tekintsünk egy kicsit vissza az időben. Hogyan jött a fotózás?

Mindig is szerettem fotózni.  Érdekelnek az üvegtárgyak által létrehozott színek, fények és árnyékok, és ebből jöttek azok a kompozíciók, amelyeket láttál. Jóleső érzéssel mutatom be a fotóimat is, látva azt, hogy ezen a területen is kedvelik a munkáimat. Az első fotókiállításomra egyébként fotóművész barátom, Baán Katalin beszélt rá. És olyan sikere volt, hogy a fotóim 14 hónapon keresztül nem kerültek haza, mert mentek egyik kiállító teremből a másikba. 

Térjünk vissza a festészetre. Most min dolgozol?

Jelenleg egy olyan sorozaton dolgozom, amelynek minden festményén megjelenik az alma. Ez is bibliai indíttatású téma, de egészen más, mint a „Keresztút” volt. Amikor elkészülök a tervezett festményekkel, akkor „Az a fránya alma” címmel lesznek majd kiállítva. Szeretném elmondani, hogy ezzel arra a közös felelősségre is szeretnék rámutatni, amely az édenben történt. Mert bár az almát Éva adta Ádámnak, neki családfőként azt vissza kellett volna utasítania. Tehát a bűnbeesésben éppoly szerepe volt Ádámnak, mint Évának. 

Különleges dolgokat alkotsz. Ha meg kellene határozni a stílust, amely rád jellemző, hová sorolnád magad?

Sokáig gondolkodtam ezen, amíg megérett bennem a dolog és rájöttem, hogy nem illek igazán egyetlen skatulyába sem. Így kitaláltam magamnak egy saját kategóriát, amit úgy hívok szűrt realizmus. Ami egy olyan fajta festészet, amelyben ott vannak a szürrealizmus elemei, de az én szűrőmön átengedve kerülnek a vászonra, mint az én saját álomvilágom. Sokszor az emberek elvárnak a festőktől trendi dolgokat, de ez engem nem érdekel. Sokféle próbálkozás és útkeresés után rádöbbentem, az a legjobb, ha hagyom, hogy az legyen a festményen, ami leginkább én vagyok. 

Csácsogó madárka népdaléneklési verseny 

Nagy örömünkre szolgált, hogy iskolánk - Szent Ágoston Keresztény Általános Iskola és Gimnázium - alsó tagozatából kilenc gyermekkel részt vehettünk a városi Csácsogó madárka népdaléneklési versenyen. A hátráltató körülmények ellenére is sokan jelentkeztek a dal szeretetével a szívükben. A verseny január 20-án került megrendezésre a Művelődési házban a Kultúra Heti rendezvénysorozat keretében. Decemberben jelentkeztünk, a téli szünet után pedig gőzerővel készültünk, énekeltünk. Izgalommal vártuk a versenyt, ahol a zsűri elnöke Kiss Kata volt, aki jelenlétével emelte a verseny színvonalát. A verseny napján mindenki izgalommal állt a színpadra, gyönyörű dalokkal, gyönyörű népviseletekben. Büszke voltam a versenyzőinkre, a csodálatos énekekre. A verseny végén az eredményhirdetésre várakozva még a hó is hullani kezdett, a lányok pedig pörgésekkel mulatták az időt. A kilenc induló gyermekből heten értek el helyezést az énekversenyen.

 A győztesek pedig :

1.-2. korosztályból 2. helyezett Nemeshegyi Dániel (1.a)

3. helyezett Berkes Ráhel és Geri Nóra (1.a)

3.-4. korosztályból 1. helyezett Domokos Emese (3.a)

2. helyezett Victor Lujza Róza (4.a)

3. helyezett Papp Maja és Papp Nelli (3.a)

Két tanuló részt vett és csodálatosan énekelt: Bagoly Hanna (3.a) és Kiss Viktória (4.b)

Örülök, hogy részese lehettem a versenynek és szurkolhattam a tanítványaimnak és a kislányomnak.

Kiss Hajnalka

Balogh Dávid: A Fóti Ősz története 

„Az új kezdet” – egy nagy múltú hagyomány újrateremtése:

A Fóti Ősz rendezvénysorozatnak közvetlen előzménye lehetett, Berda József művészekből, irodalmárokból álló baráti társaságának látogatása a présház újranyitását megelőző évtizedekben. Valóságos zarándoklatok alakultak ki minden ősszel, az ekkor még romos présház előtti megemlékezésekkel őrizték Vörösmarty és a reformkor szellemét. Talán ez az esemény is segítette abban a Fáy-Vörösmarty Társaságot, hogy újra életre hívják a reformkori fóti szüret időszakának ünneplését. Sajnos Berda József már nem élhette meg, hogy láthassa az újjáépített présházat, ugyanis 1966-ban meghalt. E szellemi és kulturális központi helyszín felújításával – melyet Kovalovszky Miklós és Németh Kálmán is szorgalmazott – és ezzel a gazdag történelmi múlttal születhetett meg az ötlet, a Fóti Napok később Fóti Ősz rendezvénysorozat évenkénti megrendezésére.

A Fáy-Vörösmarty Társaságról:

1956. júniusában alakult meg a Vörösmarty Emlékbizottság, amely 1967-ben Fáy-Vörösmarty Társaság néven folytatta tevékenységét. A Fáy-Vörösmarty Társaság célkitűzései között szerepelt:

a község haladó irodalmi, történelmi hagyományainak ápolása
jelenlegi és jövőbeni irodalmi, művészeti fejlődésének elősegítése
[Fót] irodalmi – történelmi emlékeinek, emlékműveinek és ilyen jellegű létesítményeink ápolása, fejlesztése
a társaság közreműködik a kulturális és művészeti élet fejlesztésében, valamint ilyen célt szolgáló intézmények létrehozásában
évenként „Fóti Ősz” elnevezéssel járási szintű kulturális és művészeti rendezvényeket szervez
szervezi és irányítja a helytörténeti anyagok, emlékek gyűjtését, majd közkinccsé tételét
Vezetői/irányítói: Dr. Csáder Dezsőné, Novák Imre, Dr. Székely Lajos. 

1968-ban a Fáy-Vörösmarty Társaság – Dr. Csáder Dezsőné (Ilonka) kezdetben Fóti Napok néven egy 120 éves hagyományt formált újjá a fóti Somlyó területén (hegyén), melynek középpontjában a történelmi múlt, tradíciók megőrzése állt. 1968. október 24-31. között zajlottak az első, még Fóti Napoknak nevezett programok. Az ünnepi beszédet Dr. Keresztury Dezső (József Attila-díjas költő) tartotta. A Fóti dal című költemény 1968. október 27-én hangzott el az újjáépített Fáy-présház avatóünnepélyén, melyet Selley Zoltán előadóművész szavalt el (ezt követően állandó eleme lett a későbbi szüreteknek). A beszédek után leleplezésre került Fáy András emléktáblája, melyet Németh Kálmán szobrászművész készített.

Németh Kálmán és a Fóti Ősz:

Németh Kálmán mindamellett, hogy saját házának gyűjteményét tudatosan egyben tartotta, s alkotásaival folyamatosan gyarapította, más területeken is szívügyének tekintette Fót kulturális fejlődését, így szinte már kezdetektől fogva tagja volt a Fáy-Vörösmarty Társaságnak (korábban Vörösmarty Emlékbizottságnak). Művészetével, szaktudásával hozzájárult a Fáy -présház berendezési tárgyainak rekonstruálásához. Elkészítette az enteriőr berendezéseit, asztalokat, székeket, gyertyatartókat, csillárokat faragott és ácsolt legkedvesebb anyagából, a fából. A hetvenes években a Fóti Őszök „házigazdájaként” emlegette Nagy Tibor (a Magyar Nemzet, 1971. október 23. - újságíró az Élet és Tudomány szerkesztője). A Fóti Ősz kísérőprogramjaként tárlatlátogatást is szervezett saját „múzeummá” szentelt hajlékába, illetve bevezette a széles körben elhíresült Kálmán napot is, melyen a kor szellemi értelmisége cserélhetett eszmét, élvezhette Németh Kálmán és felesége, Zuna Edit vendégszeretetét.              

A Fáy András emléktáblán és a présház berendezésein kívül, a reformkort idézve számos jelentős alkotás került ki Németh Kálmán keze alól. Szintén Németh Kálmán alkotása a bejárat fölötti dísztábla felirat a Szózat kezdetével: „Hazádnak rendületlenül Légy hive oh Magyar.”- ahogy a présháznál elhelyezett diófa pihenő is (Baróti Szabó Dávid (1739-1819) „Egy ledőlt diófához” című ódájának első versszakának idézetével).

Németh Kálmán: Fóti dal domborműve (1970):

A dombormű azt a pillanatot ábrázolja, amikor 1842. október 5-én Vörösmarty Mihály elszavalja a Fóti dalt Fáy András szőlőjében. A több darabból összeillesztett 2×1 méteres téglalap alakú dombormű hársfából készült. A költő kiemelt pozícióban az asztalfőnél állva helyezkedik el, bal kezében papírt (vagy könyvet) – a Fóti dalt – tartja, míg jobbjával az asztalon lévő borospohárra mutat. Az asztal körül a reformkor nagyjai figyelmesen hallgatják Vörösmarty Mihály versének elszavalását. A domborművön a ház csősze Németh Kálmán is megjelenik, illetve a bal oldal szélén felesége, Zuna Edit is. A jelenetet a szüret elengedhetetlen kellékei veszik körbe: boroshordó, puttony, illetve gazdagon burjánzó szőlőfürtök. Alul középen pedig a Fóti dal első négy sora olvasható, alatta búzakalászokkal közrefogott régi magyar címer. A relief bal sarkában egy fatörzs figyelhető meg az 1848-as évszámmal. A fatörzsből új hajtás sarjad, mely a magyar nép feltámadására, újjászületésére utal a ’48-as szabadságharc után. Németh Kálmán szorgalmazta a Fáy-présház újjáépítését, annak berendezését. Németh Kálmán a Fóti dal című alkotását eredetileg a présházba szánta, miután az vendéglátóhely lett, a domborművet hazahozta. Németh Kálmán fontos céljának tartotta, hogy Fáy András világát visszahozza saját korába, széleskörű művészi ambíciói, lokálpatriotizmusa, a hagyományok tisztelete és életben tartása, a felelevenített fóti szüretek egyik fő élharcosává avanzsálja.

Egy kiforrott rendezvénysorozat: Fóti Ősz a hetvenes években

A Fáy-Vörösmarty Társaság által felújított fóti szüreti ünnepségek elsősorban irodalomközpontúak voltak, de más művészeti ágak is szerepet kaptak, így vált tulajdonképpen egy „összművészeti rendezvénysorozattá”, amelyben zene-, tánc-, irodalom-, színház- és képzőművészet, költészet jeles művelői is képviseltették magukat.Az 1969-es Fóti Ősszel már elindult a Fóti Szüret elnevezésű rendezvény is, 1969-ben felelevenítették a szüreti felvonulást. Az ősz a szőlő betakarításának évszaka, időszaka, így kézenfekvő volt, hogy minden évben a rendezvénysorozat életében a szüretelés, must-, borkóstolás is jelentős szerepet töltsön be. A helyben történő szemléltető szüretelés hangulatkeltő elemként valamilyen módon mindig részét képezte e jeles eseménynek. 

Szüreti felvonulás:

A felelevenített szüreti menet kiindulópontja a katolikus templom előtti tér, innen indultak el a csikósok, a fóti polgárság különböző hintókkal, szekerekkel, a bíró és a bíróné zenei kísérettel. Jókedvvel, énekelve jutott el a fóti lakosság a szüreti felvonulás végcéljához, a Fáy-présházhoz. A fótiakat énekkel, zenei aláfestéssel invitálták a szüreti mulatságba a bámészkódokat, többször is megálltak szekereikkel a nagyobb csomópontokon. Fontos szokás volt különböző szőlőfürtökkel, levelekkel, szalagokkal díszíteni a szekereket (2008-óta Szekérszépségverseny keretein belül külön díjazásban részesülnek a legszebben feldíszítettek szekerek).

A Fóti Szüreti napnak vannak állandó elemei, melyek nagyjából változatlanok maradtak az elmúlt évtizedekben, ilyen például a szüreti felvonulás, a Vörösmarty Mihály által írt Fóti dal elszavalása, illetve a hagyományőrző népcsoportok fellépése. 

Agárdy Gábor „az örökös hegygazda”:

1973-tól a Fóti Szüreti napot éveken keresztül Agárdy Gábor (Kossuth és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, Fót Díszpolgára) köszöntője nyitotta meg. Szenvedélyes beszédeit, erőteljes gesztusait generációk figyelték érdeklődve.

Az első jubileum:

A Fóti Ősz Fáy-Vörösmarty Társaság rendezésében egy igazán színes és heterogén programokból álló évtizedet tudhatott magáénak. Így nem meglepő, hogy egy tradíciókra épülő jubileumi ünnepségsorozattal zárták le ezt az időszakot. Dr. Székely Lajos (a Fáy-Vörösmarty Társaság elnöke) beszédében, a reformkori múlt lángjának életben tartásáról beszélt. A szüret vidám mulatsággá szélesedett, hiszen Agárdy Gábor örökös hegygazda köszöntője után a híres Fóti lakodalmas játékra került sor borozás és mazsolás lakodalmi kalács kíséretében. Ezt követően folklórműsor következett, majd Agárdy Gábort bronz emlékéremmel tüntették ki tíz éven keresztül végzett társadalmi munkájáért. A műsor végén az érdeklődők a Vörösmarty-kunyhóban a Fáy András kéziratokból álló kiállítást tekinthették meg.     

1979. október 15.: Emlékezés a fóti faluszínpadra – felkért hozzászóló Csoóri Sándor (József Attila-díjas költő), népdal, néptánc, népzene kísérőprogramokkal. A fóti faluszínpad: 1939-ben alakult népi játékok, dalok és táncok bemutatását tűzte ki célul, alapítója Muharay Elemér volt. Az első előadásra 1939. november 25-én került sor, melyben száznegyven paraszt és munkásszereplő működött közre, akik jelmezeiket is maguk készítették. Óriási visszhangot keltett akkoriban, működését azonban megvonták.

A hagyomány tovább folytatódik: Fóti Ősz a nyolcvanas években

A nyolcvanas években a rendezvénysorozat jól láthatóan megtalálta keretét, s az előző évtizedhez képest nem sok változás történt: a jól bevált programok folyamatosan részét képezték az őszi időszaknak.

1989. november 25, 27. az év kiemelt eseménye a Muharay Elemér által alapított Fóti Faluszínpad 50. évfordulója, melyet az eredeti műsorhoz híven rekonstruáltak, rendeztek meg. Megközelítőleg összesen 255 szereplő jelent meg a színpadon (három generáció, három egyházi énekkar közreműködésével). Fő szervezői a Fáy-Vörösmarty Társaság és Fót Nagyközségi Tanácsa (Dr. Csáder Dezsőné, Tóth Sándor), illetve a fóti lakosok voltak. 

A harmadik évtized: Fóti Ősz a kilencvenes években

A kilencvenes évek is hozta a már megszokott hagyományőrző rendezvények sorát. A szüreti napo(ko)n a vidámságé, mulatozásé volt a főszerep, a szervezők ezeket az igényeket igyekeztek teljesíteni, míg az őszi rendezvénysorozat további része kulturális programokban bővelkedő eseményekkel várta az érdeklődőket. 

Már négy évtizede töretlen sikerrel: a Fóti Ősz negyedik jubileuma

Ez az évtized is bővelkedett évfordulókban, gazdag programokban, miközben változatlanul zajlottak a Fóti Szüretek a Fáy-présház környékén, annyi különbséggel, hogy populárisabb zenekarok is bekerültek a repertoárba.

Egy megváltozott „Fóti Ősz”:

2011-től megváltozott a rendezvény arculata, elmaradtak a szüretet kísérő kulturális események (vagy legalábbis a programok már nem lettek a Fóti Ősz keretein belül meghirdetve), s áttevődött a hangsúly a szüreti napra, amely az újabb kor ízlésvilágához lett igazítva (egy-egy nagyobb zenekar fellépése számít(ott) a szüret fő attrakciójának). Természetesen a szüreti nap hagyományos szerkezete nem változott, ugyanakkor bekerült néhány újabb program is (Fröccsfesztivál, Fóti Veterán Járműtalálkozó). 2018-ban a Fóti Települési Értéktár Bizottság rendezte meg az 50 éves a Fóti Ősz – jubileumi kiállítást (1968-2018) a Vörösmarty Művelődési Házban, melyet nagy érdeklődés kísért. Reméljük a jövőben sikerül feleleveníteni a régi Fóti Őszök világát és újra két hónapos eseménysorozat formájában ünnepelhetjük Fót városának egyik meghatározó rendezvényét. 

Amikor fellobbant a negyedik adventi gyertya lángja… 

Városunk negyedik adventi gyertyagyújtására 16 órakor került sor. A gyertyagyújtás előtt Sebestyén Győző református lelkész igei útmutatóját és a Fót – Központi Református Gyülekezet kórusának énekeit hallgathatták meg az egybegyűltek. Ez követően Dr. Vass György polgármester, Sebestyén Győző református lelkipásztor és Bíró Zoltán alpolgármester meggyújtották az utolsó adventi gyertyát. A gyertyagyújtást megtisztelte jelenlétével gróf Károlyi László és a felesége Erzsébet asszony.

Az előző hetekben megszokottak szerint azon a vasárnapon is 14 órától kezdődtek a város adventi rendezvényei. A gyerekeket kézműves foglalkozások várták, ahol gyertyaöntéstől, a bőrdíszműveskedésen át, a papír figurák-, és a mézeskalács figurák készítéséig sok minden közül választhattak. 

Eközben az udvaron ismét megcsodálhatták kicsik és nagyok az Elite Kutyaiskola és Kutyanapközi állatait. Mondanom sem kell, hogy Pepa malac – aki fajtáját tekintve Minesotai törpemalac – megint ellopta a showt a kutyusok elől. Ezt követően a Száz Juhocska Református Óvoda óvodásainak, majd a Németh Kálmán Általános Iskola 3. A és B osztályos tanulóinak az előadását figyelhették a jelenlévők. Az előadáson résztvevő, vagy a szüleikkel az eseményre kilátogató gyerekek a Fóti Népművészeti Szakgimnázium és Gimnázium által készített ajándékok közül választhattak maguknak kedvükre valót. Odabent eközben a Fóti Zeneiskola tanárai és növendékei gondoskodtak a színvonalas zenei előadásokról.

MEGÚJULT A GYERMEKKÖNYVTÁR! 

Megújult bútorzattal, vadonatúj polcokkal várjuk Olvasóinkat a Fót Városi Könyvtár központi gyermekrészlegében! A nyár folyamán elkészült az NKA pályázaton nyert 20 vadonatúj könyvespolc, a bejárattal szembeni falitükör, valamint megérkezett a négy könyvtári fellépő is. Nagy szükség volt a bútorok cseréjére, mert a tavalyi csőtörés nyomot hagyott a régi berendezésen, sok helyen penészedett a könyvespolcok hátoldala, ami csak a nyári festés idején derült ki. Mindenkit igyekeztünk kiszolgálni addig is, amíg a könyvek a földön voltak, de végre sikerült helyre pakolni a mintegy 10 ezer kötetet. A mesesarkot is megnyitottuk újra! 

Az NKA eszközfejlesztési projekt még nem zárult le, a továbbiakban nyolc óvodai trapézasztallal, kiállítási paravánokkal és könyvtáros munkaasztalokkal fogjuk bővíteni és lecserélni a könyvtár elhasználódott berendezéseit, mindösszesen 3 millió Ft értében.

Kőszegi Réka

könyvtárvezető

51. Fóti Szüret – lovas felvonulás, néptánc és koncertek 

Szeptember 19-én mozgalmas napra ébredt Fót. A város lakói először a lovas felvonulást nézhették meg, amelyet díjátadó és néptánc követtet a Fáy Présháznál, és végül a Somlyó – tónál Kiss Kata és Deák Bill Gyula koncertjével zárult. Az eseményeket minden helyszínen számos és lelkes közönség tekintette meg.

Az események sorát a 11 órakor induló lovasfelvonulás nyitotta meg. Dr. Vass György polgármester és a felesége Rózsika kezdettől a Fáy Présházig az egyik lovas fogaton járta végig a felvonulása útvonalát. A ment a Károlyi István utca, Kossuth Lajos utca, Dózsa György utca ért el a Dózsa György utca – Rákóczi utca sarkához, ahol a menet megállt. Itt a felvonulásra váró népes várakozók csoportja megcsodálhatta a népviseltbe öltözött résztvevőket, a Fóti Betyárokat és a fogatokat. Közben az ott lévőknek a Dunahouse lelkes fóti csapata limonádét osztott, a gyermekeknek pedig sárgarépát, amit a lovak nagy örömmel fogadtak a gyerekek kezéből. A lovas felvonulás ezt követően a Szent Imre utca, Rév utca Madách Imre utca vonalán érte el a Németh Kálmán utat. A lovas felvonulás közben a legtöbb utcában a lakosok a kapuikba állva integettek a felvonulóknak és fényképezték a menetet. A következő „megálló” a Németh Kálmán utca – Béke utca sarkán volt. Itt már nem csak szőlőt és üdítőt osztottak az ottlévőknek, hanem a népviseletbe öltözött táncosok tüzes és látványos táncokkal lepték meg a lovas felvonulást váró közönséget. A lovas felvonulás a rövid műsor után tovább haladt a Németh Kálmán utca – Móricz Zsigmond utca útvonalon a Dózsa György utcáig, majd a Dózsa György utcából a Tessedik utca bejáratánál befordult a Fáy Présház felé. Azonban itt is egy megálló következett, ahol csatlakozott a lovas felvonuláshoz Dr. Tuzson Bence választókerületünk országgyűlési képviselője is. A képviselő választása az egyik fogatra estt, amelynek külön érdekessége volt, hogy lószerszám egyik oldalára a Nyugdíjas vagyok kitűző, a másik oldalára pedig a Világ legjobb lova kitűző került. Ahogy a fogatot vezető megjegyezte, a nem a ló, hanem ő a nyugdíjas. Amíg a menet állt, a táncosok ismét akcióba lendültek, és a Budai Nagy Antal utcában lévő hentesüzlet elől indulva végig táncoltak a Bajcsy – Zsilinszky utca kereszteződéséig, ahol tovább folytatták a táncos bemutatót. A táncot követően a lovas felvonulás tovább haladt egészen a Fáy Présházig. 

Balogh Dávid: A Fóti Jószív Egyesület története  1. rész 

A 20. század első felében kiválóan megszervezett szociális hálóval rendelkezett Fót települése. A lakosok sokkal összetartóbb közösséget alkottak, egyéni és szervezeti szinten is segítették egymás életét, akár kisebb napi problémák megoldásában, akár nagyobb horderejű gondok elhárításában. Nem hagyták magukra az időseket, betegeket, szegényeket. 

A 20. század első felében két kiváló, nemes lelkű, szociálisan érzékeny asszony nevéhez köthető a nélkülöző rászorultak megsegítése. Az egyikük gróf Károlyi Lászlóné, született Apponyi Franciska (1879-1958), a másik pedig Mandák Mária (1868-1947), aki alapító tagja és védnöknője a Fóti Jószív Egyesületnek, mely 1903-ban alakult. Kezdetben Fóti Jószív Asztaltársaságnak nevezték magukat (1924-ig biztosan), ezután a tagok létszámának növekedése miatt, – mely 1931-ben 160 fő volt – nevüket egyesületre változtatták. 1913 márciusában a Fóti Jószív Asztaltársaság alapszabályait a Belügyminisztérium megerősítette, céljuk a szegény sorsú gyermekek felruházása, idősek, rokkantak, hadbavonultak, károsultak, megsegítése valláskülönbségek nélkül.[1] A Fóti Jószív Egyesület az egyik legrégebbi jótékony célú egyesület Pest vármegyében.

A korabeli újságokat tanulmányozva megállapítható, hogy segítségnyújtásuk továbbterjedt Fót községének határain, hiszen 1911-ben a kecskeméti földrengés áldozatainak 80 koronát adományozotak. A Fóti Jószív Egyesület a nemzeti ünnepek megszervezésével és annak lebonyolításával is foglalatoskodott: 1912-ben az október 6-i ünnepélyt szervezte meg Fóton, ahol Skribek Sándor akkori asztaltársasági elnök rövid beszédével nyitotta meg az ünnepélyt. Ezt követte Kurja Gyula beszéde a tizenhárom aradi vértanú haláláról. Természetesen a jótékonykodás sem maradhatott el, s az idős honvédeknek 30 korona segélyt indítványoztak.[2]  1914. március 15-én a délutáni istentisztelet után a Vörösmarty térre zászlók kíséretében vonult fel a Fóti Iparosok Egyesülete, a Fóti Gazdakör, a Református Dalkör és a Fóti Jószív Asztaltársaság, hogy e jeles napot megünnepelje.[3]

A szegényebb sorsú gyermekek megsegítése számukra központi jelentőséggel bírt, kirándulásokat szerveztek nekik, karácsonykor élelmiszert osztottak a rászoruló családoknak, a gyermekeknek pedig ún. „felruházási ünnepeket” szerveztek. 1913-ban a Tolnai Világlapja is beszámolt arról, hogy a Fóti Jószív Asztaltársaság folyamatosan jótékonykodik és összegyűjtötte a környék gyermekeit és kirándulni vitte őket. A fiatalok „pompásan mulattak”, de ugyanakkor „a kegyeletnek is adóztak”, hiszen a Kerepesi temetőben jótevőjük, Mandák Mária családjának sírját is megkoszorúzták.[4]

[1] PPSK, 1931, 192. 

[2] Az Ujság, 1912. 10.09, 12.

[3] Az Ujság, 1914. 03.18, 12.

[4] Tolnai Világlapja, 1913.08.24, 2. 

Balogh Dávid: Németh Kálmán Vörösmarty Mihály-szobrának története 2. rész 

A gipszmintának már ugyanaz a mérete, mint az eredeti bronzszobornak. Egy kedves történet szerint Németh Kálmán szakkörösei segítettek a szobor orrának mintázásában.

Németh Kálmán a költő arcvonásait egy ismeretlen alkotó litográfiája nyomán készíthette el, a reformkor nagyjaként jeleníti meg Vörösmarty Mihályt, frontális nézetre komponálta klasszikusan fegyelmezett alakját. A litográfiát követve a költő zsinóros kabátot, mellényt, inget és kravátlit visel.

Németh Kálmán Vörösmarty Mihály-szobrának avatóünnepsége:

A Vörösmarty Mihály-szobor ünnepélyes avatásáról szerencsére sok forrás áll rendelkezésünkre: egy egész album található a Németh Kálmán Emlékházban, amely részletesen leírja az avatóünnepség programját. A fényképekkel, cikkekkel, beszédekkel kiegészített albumot a Budapesten élő szepesiek készítették Németh Kálmán tiszteletére, akik szintén jelen voltak a szobor átadásakor.

A szobor leleplezésére egy háromnapos programsorozat végén került sor az úgynevezett Fóti napok keretein belül, melyet március 15-16-17-én tartottak.[1] Az avatóünnepséget a Fóti Községi Tanács, a Hazafias Népfront és a Vörösmarty Emlékbizottság szervezte. A nagyszabású rendezvénynek a rádió és tv tudósításnak köszönhetően több millióan is fül- és szemtanúi lehettek. A szobor előtti tér és az Ybl Miklós által tervezett római katolikus templom előtt is több százan gyűltek össze, hogy részesei legyenek e nagyszabású eseménynek.

[1] Március 15-én szavalóverseny, 16-án irodalmi est, 17-én szoboravatás volt

A lélekemlő és szívet melengető ünnepi műsor a következőképpen zajlott:  

Elsőként felhangzott a Himnusz, melyet a Gyermekváros fúvószenekara játszott el Puska László vezetésével.  

Ezt követően felcsendült a Szózat a Fővárosi Gázművek Énekkarának tolmácsolásában András Béla vezényletével, majd Selley Zoltán művészi hatással előadta a Fóti dalt. 

Ezután a Gyermekváros Énekkara Lőrincz Vitusné vezényletével dalokat adott elő, melyet Kónya Lajos Kossuth-díjas költő ünnepi beszéde követett, amelyben Vörösmarty Mihály emberségét és magyarságát emelte ki: „A szobor, amelynek felavatására ma összegyűltünk, méltóképpen idézni fogja Fótnak és Fót vendégeinek is a költő szellemét, ki embernek és művésznek is óriás, ki a magyar költészet gazdag egén is a legfényesebb csillagok közül való, s ki az idő múlásával mindegyre növekvő büszkeségünk, akinek a nevét áhítattal kell kiejtenünk. (…) [E szobor] emlékeztessen bennünket a hűségre, amivel e hazának, e sokat szenvedett, annyi gyötrelmet kiállt és annyiszor megújuló nemzetnek tartozunk”[2]

[2] Részletek Kónya Lajos ünnepi beszédéből, Németh Kálmán Emlékház adattára, kézirat.

„Ne hagyjátok a templomot…” /Reményik Sándor: Templom és iskola/

Elkezdődött a Fót-Sikátori Árpád-kori templomrom feltárása és megújulása 

Kevesen tudják, hol is lehet ez a templomrom. Bizony nem a mai Sikátor területén, hanem a Budapest felé vezető út másik oldalán, az alagi szántóföldek kellős közepén, igen nagy fákkal körbeövezett kis szigeten.

Ezen a területen és környékén, a Szilas, a Csömöri és a Mogyoródi patak mentén számos koraközépkori település létezett, amelyet alátámasztanak a levéltári dokumentumok és a régészeti leletek. A sikátori templomromunktól pár kilométerre, Alagi-majorban található a jobb állapotban megmaradt Szűz Mária tiszteletére szentelt középkori templomrom, illetve a szintén közeli, Pest szélén, a Szilas patak mentén fellelhető Árpád-kori templomrom. 

Az okleveles említésekben Sikátor három néven szerepel. Első neve Hartyán volt. A Hartyán nevű településeket szokás a honfoglaló vezérek egyikének, Tétény fia Horkának személyével összefüggésbe hozni. A név valamilyen méltóságot jelöl. 

A falu a Szentmárton nevet Nagy Lajos idejében kapta, mert temploma védőszentje Szent Márton volt. Erről az óbudai káptalan 1335. március 17-én kelt oklevele tanúskodik, Szent Márton tiszteletére szentelték fel a falu templomát. (ecclesia Sancti Martini)

A ma is fennmaradt Sikátor (Sykator) név, először az 1300-as évek végén jelent meg az oklevelekben. A településnek egy utcája volt, észak-dél irányban, huszonhárom telekből állt, amely akkoriban közepes nagyságú falunak számított. A település később, a XV. századtól elpusztásodott, a falu elnéptelenedett, a templom romjai azonban fennmaradtak temetőjükkel együtt.

A sikátori Szent Márton templom a XIII. században épült, késő román stílusú toronynélküli téglalap alaprajzú hajós templom. Szentélye kelet felé néz, a XIV. vagy XV. században nyerhette el a belül félköríves, kívül a nyolcszög felével záródó formáját. A templomromot 1876-ban Arányi Lajos felmérte, ekkor még álltak három méter magasságban a falak.  A helybeliek elbeszélése szerint a templomrom falait a II. világháborúban lőtték szét, majd az 1970-es években sajnos tovább bontották a falmaradványokat. Ma már csak az oromfal és a szentély alapja áll 30 – 50 cm magasságban.

Az Árpád-kori templomromot a volt Alagi Állami Tangazdaság, ma pedig egy külföldi multinacionális cég területe övezi. A mindössze 110 m2-es terület országos műemlékvédelem alatt áll, tulajdonosa Fót Város Önkormányzata.

2020. nyarán néhány fóti személy dr. Gyimesi Kende kezdeményezésére úgy döntött, nem hagyja, hogy végleg eltűnjön egy több mint hétszáz éves szakrális örökség, s elindította a templomrom megmentését, újjáélesztését. Elképzelésük szerint stilizált építészeti megoldásokkal akár élő templommá is válhat a szakrális helyszín a jövő nemzedéke számára.

A munkacsoport felvette a kapcsolatot a szentendrei Ferenczi Múzeum Régészeti Osztályával. A múzeum négy régésze az ősz folyamán helyszíni szemlét tartott és szakmai javaslatokkal élt. Az önkéntesek a Fóti Kft. segítségével kitakarították a területet, s kérésükre az önkormányzat körbekerítette a templomromot. Ez azért volt fontos, mert az illegális kincskeresők, mint számos más régészeti lelőhelyen, itt is visszafordíthatatlan károkat okoznak remélt zsákmányszerző tevékenységükkel, fémkereső detektoraikkal.  

A templommentő munkacsoport felvette a kapcsolatot a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjával is. Vezetője, Makoldi Miklós az elmúlt napokban személyesen ellátogatott a helyszínre.  Makoldi Miklós számos szakmai, hasznos és gyakorlati tanáccsal látta el a templommentő lelkes társaságot, s mint elmondta:

„A Magyarságkutató Intézet egyik célkitűzése, hogy azokat a romokat, amik Magyarország területén még megtalálhatók és feltárhatók, maradjanak meg az utókornak, - megmentésük nemzeti érdek! Az ilyen ügyeket felkaroljuk. Ennyi időt rá kell szánni minden egyes műemlékre, hogy a helyi erőket felvilágosítsuk, hogyan, milyen engedélyekkel lehet régészetileg feltárni.”

A szakember többek között javasolta a műemlékingatlan területe növelését 110m2-ről legalább 700 m2-re, a templom régészeti feltárását a templom közvetlen területén és a templomfalak melletti egy-másfél méteres védősávban, a növényzet, a vastag fák szakszerű eltávolítását, a falak konzerválását, a tetőfedés kialakítását.  A munkálatokat a területileg illetékes régész irányításával lehet elvégezni.

A templommentő civil csapat az önkormányzat képviselőjével és Sebők Sándor plébánossal együtt megtisztelőnek tekintette, hogy a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpont vezetője, Makoldi Miklós az Árpád-házi és a többi középkori királyunk csontjainak korszakalkotó azonosítása, valamint az Aba Sámuel nemzetségfői 

központjának feltárási munkálatai mellett időt szakított arra, hogy személyesen ellátogasson Fótra és ellássa szakmai tanácsokkal a sikátori templomrom megmentésére vállalkozó munkacsoportot.

A Fóti Katolikus Templomért Alapítvány felvállalta a Szent Márton templomrom megmentésének mentori szerepét, él a pályázati lehetőségekkel, az önkéntes fiatalok szervezésével, számlaszámán fogadja a támogatókat.

Fót Város Önkormányzata lehetőségeihez mérten támogatja a sikátori Árpád-kori templomrom megmentését, nyilatkozta dr. Vass György polgármester úr. 

Budapest és a közeli Árpád-kori templomromok - az alagi és a sikátori templomrom - turisztikai lehetőségeket is kínál, pl. ifjúsági, családi programok, teljesítménytúrák, szakrális turisztikai útvonalak kialakítására. Ezen elképzelés összecseng Makoldi Miklós vezető régész nyilatkozatával:

„A Magyarságkutató Intézet egyik távlati célja az olyan, nagyobb ívű zarándokutak kidolgozása, mint például a Szent László zarándokút. Ugyanígy támogatjuk a helyi, kisebb régiókat összekötő, épített örökségeken keresztül futó zarándokutak létrehozását. Biztos vagyok benne, hogy Budapesten szinte senki sem tudja, hogy itt, a bevásárlóközpontok tövében megbújva hány ilyen templom rom található.”

Az is bíztató, hogy a templomrom bejárásakor Sebők Sándor plébános úr kijelentette, szeretne már idén szentmisét tartani a Szent Márton templomrom megmaradt falai között.

A Szent Márton templomromnál kihelyezett tájékoztató táblán többek között ezt olvashatjuk:

 „Ha van hited, imádkozz, ha nincs hited, csak egy kicsit csendesedj el!”

Molnár Krisztina

Fotó: Makoldi Miklós a helyszínen az önkéntes templommentőkkel

Windhager Károly

Elérhetőségeink:

fotiszentmarton@gmail.com

facebook.hu/szentmartonromtemplom

+36 20 3918 500

Balogh Dávid: Németh Kálmán Vörösmarty Mihály-szobrának története        1. rész

Idén március 17-én volt 53 éve, hogy ünnepélyes keretek között leleplezték Németh Kálmán Vörösmarty Mihály-szobrát, mely emblematikus köztéri alkotása volt a településnek, egészen 1996-ig, amikor is sajnálatos módon ismeretlen tettesek ellopták. Az évforduló alkalomból szeretném bemutatni a szobor kalandos történetét. 

Németh Kálmán szívén viselte Fót városának kulturális fejlődését, így szinte már kezdetektől fogva tagja volt a Fáy-Vörösmarty Társaságnak (korábban Vörösmarty Emlékbizottságnak). Művészetével, szaktudásával hozzájárult a Fáy présház berendezési tárgyainak rekonstruálásához. Elkészítette az enteriőr berendezéseit, asztalokat, székeket, gyertyatartókat, csillárokat faragott és ácsolt legkedvesebb anyagából, a fából. A hetvenes években a Fóti Őszök „házigazdájaként” emlegették. Köztéri alkotásai közül kiemelkedő helyet foglal el életművében Vörösmarty Mihály (1800-1855) bronzból készült mellszobra.

Vörösmarty Mihály kultusza még a mai napig is összeforr a város kulturális életével, hiszen a település kultúrházát is róla nevezték el. A költő többször megfordult Fóton, sőt szőlőbirtokot is vásárolt. A reformkor nagyjai gyakran találkoztak a szüreti időszakban a présháznál. Vörösmarty Mihály – a legenda szerint – a róla elnevezett kunyhóban írta meg, majd a közelben lévő présház előtt szavalta el hazafias, forradalmi hevületű versét (bordalát) a Fóti dalt (1842.10.05.), melyet az illusztris társaság (Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Fáy András és mások) nagy érdeklődéssel hallgatott.

Az ötlettől a megvalósításig:

A település lakossága – a szobor elkészülésétől számítva – ezelőtt hetvenhat évvel szeretett volna egy Vörösmarty-szobrot állítani a költő tiszteletére a présház elé, de sajnos a talapzat elkészítésén túl nem jutottak. A község lakossága már 1892-ben a Fóti dal 50. évfordulója alkalmából gyűjtést szervezett.[1] A szobor talapzata 1900.12.01-ére készült el, Vörösmarty születésének 100. évfordulójára. 

Az elvadult természet közül, fároszként magasodó fehér kőoszlopon a Fóti dal 11. versszakának első négy sora volt olvasható. Így várta elhagyatottan, évtizedekig, hogy szobor kerüljön rá, míg 1968-ban Fót község tanácsa lehozatta a hegyről és a város szívében, a Szeplőtelen Fogantatás plébániatemplom előtti kertben helyezte el.

A megrendelés és a kivitelezés folyamata:

A községi tanács úgy döntött, hogy a szobor évtizedek óta húzódó elkészítését megvalósítja és erre a nemes feladatra Németh Kálmán szobrászművészt kérték fel, aki elvállalta a szívéhez kedves megrendelést, hiszen nagy tisztelője volt Vörösmarty Mihály költői munkásságának. 1968-ban Németh Kálmán két nagyobb megrendelést is kapott: az egyiket John Paget (Paget János) domborművének megfaragására, a másikat Vörösmarty Mihály köztéri szobrának elkészítésére. Az emlékházban található fényképek is arról tanúskodnak, hogy párhuzamosan dolgozott a két alkotáson.

 Németh Kálmán a Vörösmarty-szobor elkészítéséről így nyilatkozott: „Igyekeztem visszaadni a költő hiteles vonásait, az volt a célom, hogy felismerjék. Arányaiban a meglévő talapzathoz kellett alkalmazkodnom. A formákat leegyszerűsítettem, hogy zárt, tömör egységet képezzen.”[2]

Mivel Németh Kálmán általában fával dolgozott, s most bronzszoborra kapott megrendelést, ezért a szobor tökéletes arcvonásainak, részleteinek kidolgozása miatt több vázlatot, gipszmintát is készített. A II. világháború előtt is mintázott Vörösmarty Mihály portrékat, de sajnos megsemmisültek a háborús évek viszontagságai során. Egy kisebb méretű gipszvázlat, és egy nagyméretű gipszminta elkészítéséről tudunk. A kisebb gipszvázlatot talapzattal együtt is megformázta, hogy a szobor arányait hozzá tudja igazítani.

[1] Papp Rezső: Vörösmarty-szobor Fóton, in: Váci Napló, XII. évfolyam, 65. szám, 1968. március 17, 1. 

[2] Soós Ibolya: Fél évszázad után: szobor a talapzaton (Vörösmarty ünnepségsorozat – Látogatóban az alkotónál, in: Pest Megyei Hírlap, 1968.03.16. 

Köszöntjük a 70 éves Winczheim Tibort írót! 

Fóton kevés író él. Olyan, aki Magyar Rekordot tart, rajta kívül nincs más. Hogy miben különleges az áprilisban 70. életévét betöltő Winczheim Tibor? A közvetlenségével és a nyitottságával mindenképpen különbözik a fejünkben írókról alkotott képtől. Amikor beszélget vele az ember, nem is a többszörösen díjazott írót látja, hanem egy embert, aki közülünk való. Kérem, mindenki nézze el nekünk a baráti viszonyunkból eredő tegeződést.

Mikor kezdtél el írni?

Ennek érdekes története van. Hatvan éves koromig meg sem fordult a fejemben az írás. Akkor viszont munkanélkülivé váltam. Február volt, a kertben még nem tudtam dolgozni, így naphosszat a televízió előtt ültem. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy valami olyanba kellene fognom, ami intellektuálisan is leköt.

Hogyan kezdtél neki?

Írtam egy tucat novellát, amit aztán elküldtem tizenkét különböző szerkesztőségekbe. Azért, hogy véleményt mondjanak az írásaimról. Meglepődtem rajta, hogy szinte mindenki bíztatott, Azt írták, jó, amit csinálok, folytassam tovább. Az is motiváció volt számomra, hogy több lapban is lehozták a novellát, amit elküldtem nekik.

Ez nagyon jó, de tizenkét novellától még nem lesz író az ember.

Igaz, és ezért elkezdtem azon gondolkozni, hogy novellás kötet készítek az írásaimból. A szerkesztők pozitív véleménye annyira inspiráló volt számomra, hogy 2012-ben bejelentettem a mennyiségi rekordkísérletemet a Magyar Rekordok 2012-es évkönyvéhez.

Mi kellett a régi rekord megdöntéséhez?

Az én rekord bejelentésem arról szólt, hogy az olimpia júniusi kezdésétől megírok karácsonyig hét novelláskötetet. Természetesen a könyvkiadás nem ment egyedül, ebben a Holnap Magazin volt technikai és anyagi segítségemre. A rekordkísérlet sikerült, és rekorder lettem.

Azóta megdöntötte valaki ezt a rekordot?

Igen, én voltam az 2016-ban. A barátaim szóltak, hogy többen is meg akarják dönteni a rekordomat. Azt gondoltam, tegyék, három szemműtét után én ebbe már nem vágok bele. Aztán mégis belekezdtem, és egy tizenkét kötetes rekordkísérletet jelentettem be. Nos, ezt egy kicsit túlteljesítettem, és 14 kötetet adtam ki. Ezzel a mai napig én vagyok a rekorder.

És ezenkívül számos más díjjal is büszkélkedhetsz.

Valóban, mert a kisregényemért Arany Diplomával díjazott a Batsányi Művészkör, a mesekönyvemért, és egy évvel később a verses kötetemért is egy – egy Art Arany díj elismeréssel jutalmaztak, Díszoklevelet kaptam Fót városától, és ma már Nívó díjas írónak vallhatom magam. A legértékesebbet utoljára hagytam. A K&H Gyógyvarázs Mesedoktor csapatának a tagjaként kórházban fekvő gyermekeknek olvashatok fel meséket. A legnagyobb díj a számomra az ő mosolyuk.

Van két különlegesség is az életedben, aminek semmi köze az íráshoz. Ezek hogyan jöttek?

A fára akasztható húsvéti tojásokra és a gólyafára gondolsz? A fára akasztható húsvéti tojásokat én honosítottam meg a városban, illetve a gólyafa elterjesztése még folyamatban van. A kiakasztott tojásokért sokan megszóltak, amikor először kiraktam őket, a három gyerekemnek és az unokáimnak. Aztán egyre többen követték a példámat. A gólyafa hagyománya Bajorországból ered. Ott az ifjú pár, ha gyermekáldás elé nézett, akkor az udvarban felállítottak egy gólyafát. Ezzel jelezték a családnak és az ismerősöknek az örömhírt. Én az unokáim születésekor állítottam először gólyafát. Az az elképzelésem, hogy felveszem a kapcsolatot a fóti védőnőkkel és ahol gyermek várható, oda szívesen odaadom az általam készített gólyafát. Aztán, ha a kicsi megszületett, akkor visszahozzák, és azt egy másik gyermeket váró család kapja meg. Mert a gyerekek jelentik az életet és a jövőt minden családban.

MR

Játékra hívja a fótiakat a Művelődési Ház 

Dobozi-Dudás Bernadett írása

A Kultúra Hetének első napján indult útjára régóta tervezett helytörténeti vetélkedőnk Szűcs Marika segítő közreműködésével. Eredetileg egy kiváló szabadtéri program keretében képzeltük el a vetélkedőt, de a jelenlegi vírushelyzetre tekintettel csak az online tér áll rendelkezésünkre. Fontosnak tartjuk, hogy a fótiak minél többet tudjanak arról a környezetről, ahol élnek, hiszen ez a város a szülővárosuk, szülőföldjük vagy a jelenlegi lakóhelyük. A vetélkedő részeként 10 héten keresztül, minden héten egy érdekességet osztottunk meg a Vörösmarty Művelődési Ház blogján Fót városáról, melyek bármikor visszanézhetőek a www.vmh.hu/blog weboldalon. 

A kvízben két feladatsor található. A játékosoktól (iskolásoktól és felnőttektől egyaránt) mindkettő megoldását várjuk, viszont az eredmények külön-külön korcsoportonként lesznek kisorsolva.

A helyes megfejtéseket kivágva, kitöltve várjuk a Művelődési Ház postaládájába (Fót, Vörösmarty tér 3.) vagy e-mailben a helytortenetivetelkedo.fot@gmail.com címre.

Beküldési határidő: 2021. április 30. péntek

Eredményhirdetés: 2021. május 12. szerda

Díjkiosztó (amennyiben a jelenlegi vírushelyzet engedi): 2021. május 14. péntek 18 óra a Vörösmarty Művelődési Ház udvarán

A helyes válaszokat beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra, így érdemes velünk játszani.

Sok sikert kívánunk!

Figyelem! A szellemi totó táblázatait itt tudja letölteni!

A Fóti Dóm 

Megszerzed vele a lelked nyugalmát,

Hallgasd meg egyszer a Fóti Dóm harangját.

Mintha a lelkiismeret szavát hallanád,

Mikor a szél viszi szerte tiszta, üde hangját.

Áhítattól dobban meg szíved,

A Fóti Dóm harangja dicséri az Istent.

Nagy idők tanúja a templom minden köve,

A szabadság harccal van az összenőve.

Nemes emberbarát Gróf Károlyi István,

Így olvassuk ezt a családi kriptán.

Akkor veté alapját a Dómnak,

Díszes templomot emelvén Fótnak.

Maga a templom egy kis dombon épült,

Alapja még negyvennyolcban készült.

Mintha egy csodás költemény lenne,

Mindig új szépet találunk benne.

Nemesen egyszerű, mégis megkapó,

Agyra, szívre s a lélekre ható.

Fönséges alkotása az emberi észnek,

A szorgalmas, teremtő munkáskéznek.

E gyönyörű templom, Istennek háza,

Szelíden tekint le a hegyes-völgyes tájra.

E templomról van egy régi magyar monda,

Öreg polgárok azt beszélik róla.

Hogy Károlyi István kuruc gyerek volt,

Ki a császárnak sem fogadott szót.

Állítván fel tíz huszár századot,

Avval a császár hadának támadott.

Közel két évig harcoltak a honvédek,

Becsületet szerezve az ősmagyar névnek.

Csak kétéves harc után tették le a fegyvert,

Ki merre tudott, arrafelé kertelt.

Világos körül az Aradi várnál,

Az Aradi gyászos zöldgyepes sáncnál.

Szomorú napok jöttek ezután,

Vérebek kutattak a honvédek után.

Az osztrák sógor és cserepár hada,

A hóhér szerepét vállalta.

Bitóra juttatván azokat,

Kik a magyar névnek szereztek, sok dicső napokat.

Honvéd generális, Gróf Károlyi István,

Az ő neve is szerepel azon a listán.

Kit a vérszomjas banda,

S annak gyülevész hada,

Kötéllel akart megölni,

Vagy mint az ebet, úgy akart lelőni.

Zsófia császárné se volt hitehagyott,

Mivel a templomfal már kimagaslott.

Károlyi Grófnak kegyelmet adtak,

De rá szigorú nagy sarcot szabtak.

Hatvanezer aranyat, mégpedig körmöcit,

Fizessen a Gróf és hagyja el tömlöcit.

Záros időn belül fizessen le,

A templomot pedig építse fel.

E templom menté életét Károlyi Istvánnak,

Ki átadá azt Sándor fiának.

Hogy mint kegyúri templom örökké álljon,

S az Isten dicsőségére szolgáljon.

És támogatá azt nemcsak szavakkal,

Hanem el is látá azt sokféle javakkal.

Versem a krónikával egyezik,

Ő lett volna a tizennegyedik.

Aradi vértanú dicső mártír,

Kiket a magyar jajdulva elsír.

Fót, 1923. április 10.

Vámházi Zoltán

Balogh Dávid: A fóti Vörösmarty Kultúrház építése és átadása 

A Kultúrház (ma: Vörösmarty Művelődési Ház) Fót városközpontjának emblematikus épülete, a város kulturális életének meghatározó helyszíne immáron közel kilenc évtizede -  építésének körülményeiről mégis kevés információ áll rendelkezésünkre. 

Annyi biztosan tudható, hogy a Károlyi család által adományozott területen épült fel a Földművelésügyi Minisztérium, a Fóti Gazdakör, a Hangya Szövetkezet és a fóti lakosság jóvoltából. 1931.06.17-én a Belügyminisztérium jóváhagyásával százezer pengő költségirányzattal kiírták a fóti Vörösmarty Kultúrház építésének versenypályázatát,[1] melyet a fóti községháznál lehetett benyújtani 1931.06. 27-ig. A Kultúrház Szalkay Jenő építészmérnök (1890-1961) tervei alapján valósult meg, így a kivitelezéssel kapcsolatos információkat is az Újpesten lévő Szent Gellért utca 12. szám alatti irodájában kérhettek tőle. A versenykiírás azt is szabályozta, hogy generál kivitelezés esetén a nyertes vállalat köteles a fóti szakiparosokat, kereskedőket, fuvarosokat előnyben részesíteni, kisebb munkálatokra helyi szakmunkásokat alkalmazni.[2]

Egy év és néhány hónappal később elkészült az épület, melynek ünnepélyes átadására 1932. október 16-án, vasárnap került sor. A korabeli sajtó beszámolója szerint a „kolosszálisan” nagyméretű, emeletes épület végül 75.000 pengő költségen készült el.[3] Az avatáson több százan vettek részt: környékbeli jegyzők, különböző intézmények, hatóságok képviselői, köztük a földművelésügyi miniszter, dr. Parragh Gyula miniszteri tanácsos, dr. Ney Géza főjegyző, dr. Endre Zsigmond járási országgyűlési képviselő, vitéz Endre László, a gödöllői járás főszolgabírója.[4] A korabeli cikkek mellett az avatás meghívójának segítségével is képet alkothatunk, hogyan is zajlott e nagyszabású esemény. A meghívó bevezető sorai a következők: „Isten segítségével, sok gonddal és áldozattal felépítettük Fóton a kultúra díszes hajlékát, mely a szebb magyar jövendőért küzdeni hivatott népünk, különösen annak ifjúsága lelki és testi fejlesztését szolgálja.”[5]

Nyertes pályázat a Fót Városi Könyvtárban 

A könyvtár tervei a 2021. évre

A Fót Városi Könyvtár számára nagyon jó hírrel indult az új év, mert a „Települési könyvtárak szakmai eszközfejlesztése, korszerűsítése” céljából 2020. október végén benyújtott pályázatunk pozitív elbírálás alá került és 2.941.884 Ft támogatást nyertünk a Nemzeti Kulturális Alaptól. Az elnyert összegből 18 darab kiállítási paravánt fogunk vásárolni a központi- és a fiókkönyvtárba. 

Meglévő paravánjaink már rendkívül rossz állapotban vannak, a tartópántok kilazultak, nagy súlyuknál fogva balesetveszélyt jelentenek és esztétikailag is kifogásolható az a 14 darab, ami még használható. Továbbá beszerzésre kerül 20 könyvtári könyvespolc bükk színben, díszléccel a tetején. Ezeket részben a gyermekkönyvtár, részben az új feldolgozóhelyiség berendezésére és a régi, erősen megkopott polcaink cseréjére fogjuk használni. A gyermekkönyvtárban levő asztalaink mérete nem ideális a gyerekek számára, ezért a pályázatban 8 db óvodai trapézasztal beszerzését is tervezzük lekerekített éllel, változatos elrendezési lehetőséggel. Két könyvtáros munkaasztalt is ki fogunk cserélni, mert a meglévők már erősen elhasználódtak, tönkrementek az asztallábak, a fiókok. Két könyvtári fellépő és egy nagy méretű falitükör beszerzése fér még bele a keretbe.

Az önkormányzati költségvetésben biztosított tárgyi eszköz keretünkből és a minisztériumi érdekeltségnövelő támogatásból szeretnénk mosdóink berendezését is korszerűsíteni automata folyékonyszappan-adagolókkal és fali ventilátorok beépítésével.

Mint minden év elején, most is az éves zárásokon, a könyvtári statisztika és éves beszámoló, valamint a munkaterv előkészítésén dolgozunk. Ehhez első körben be kell fejezni a tavalyi évben beszerzett könyvek feldolgozását, át kell néznünk az állományt és selejtezni a már elhasználódott vagy tartalmilag elavult dokumentumokat.

  Programtervünket már 2020 októberében elkészítettük. Rendezvényeinket a járványhelyzettől függően tudjuk majd megtartani. Egyelőre online programokban gondolkozunk: hamarosan meghirdetjük a könyvtári farsangi jelmezversenyünket, februárban folytatódik olvasókörünk is és Valentin-nap alkalmából a könyv szerelmeseinek fogunk kedveskedni.

Rendszeres könyvajánlókat írunk a művelődési ház blogjára, melyek Facebook-oldalunkon keresztül is olvashatók. Terveink közt szerepel egy online író-olvasó találkozó Böszörményi Gyulával, az év második felére pedig Kepes Andrást szeretnénk meghívni egy személyes találkozóra, de ez is erősen függ a járvány alakulásától.

  A VEKOP projekt keretében egyelőre nem tudjuk megtartani a tanórán kívüli foglalkozásokat, mert külsős oktatóink nem léphetnek be az iskolákba; a gyerekek mozgatása, osztályok összevonása pedig nem engedélyezett. Bízunk benne, hogy legkésőbb szeptemberben folytathatjuk a pályázat megvalósítását.

 Folytatjuk a novemberben megkezdett teraszos kölcsönzést szűkített nyitvatartással, mert a jelenleg érvényben lévő járványügyi rendelet értelmében a könyvtárak más módon nem látogathatók.

A teraszos kölcsönzés részletes szabályairól és programjainkról a www.fotikonyvtar.hu weboldalon és a Fót Városi Könyvtár Facebook-oldalán találnak aktuális információkat.

Kőszegi Réka

könyvtárvezető

Dobozi - Dudás Bernadett

Online helytörténeti vetélkedő a Művelődési Ház blogján 

A Kultúra Hetének első napján indult útjára régóta tervezett helytörténeti vetélkedőnk Szűcs Marika segítő közreműködésével. Marika a Fóti Értéktár Bizottság tagja, nyugdíjas pedagógus és könyvtárvezető. Eredetileg egy kiváló szabadtéri program keretében képzeltük el a vetélkedőt.

A város különböző pontjain helyeztük volna el a helytörténeti feladványokat, teszteket, de a jelenlegi vírushelyzetre tekintettel csak az online tér áll rendelkezésünkre. Fontosnak tartjuk, hogy a fótiak minél többet tudjanak arról a környezetről, ahol élnek, hiszen ez a város a szülővárosuk, szülőföldjük vagy a jelenlegi lakóhelyük. A szülőföld ismerete, az iránta kialakult érzelmek egész életünkön át elkísérnek minket, bárhová is visz a sorsunk. Nem titkolt szándékunk ilyenformán kultúrát biztosítani a város lakóinak, amíg a Művelődési Ház kapui zárva tartanak.

Szeretnénk kicsit „megmozgatni”, versenyre bírni a lakosságot, miközben élményszerűen dolgozzuk fel Fót múltját és jelenét, bevonva a városhoz kötődő időskorúakat és diákokat is. A vetélkedő részeként 10 héten keresztül, minden héten egy érdekességet fogunk megosztani a Vörösmarty Művelődési Ház blogján (www.vmh.hu/blog) Fót városáról, majd a 11. héten a megosztott 10 anyagra vonatkozó kérdéssor jelenik meg gyerekek és felnőttek részére is. A helyes válaszokat beküldők között értékes nyeremények kerülnek kisorsolásra, melyről hamarosan részletesen is beszámolunk. 

1. rész: A Csörsz-árok (részlet a blogposztból)

„A Csörsz-árok valójában egy több szakaszból álló sáncárokrendszer. A Dunától a Tiszáig húzódó szakaszt Kis-ároknak nevezzük. A Dunakeszinél induló sáncárok Fóton és Mogyoródon áthaladva a Kisköre melletti Holt-Tiszáig terjedt. A Kis-ároktól északra, Csánytól indult a tulajdonképpeni Csörsz-árok, mely Jászárokszálláson keresztül húzódott a Tisza-parti Oszlárig, majd a Tiszántúlon Ördög-árok néven többek között Debrecen, majd Nagyvárad és Arad mellett haladt el. A védmű-rendszer Versec környékén ért véget.”

2. rész: A Mogyoródi csata; Fót elnevezése (részlet a blogposztból)

„A király a csata előtti csütörtökön szállt meg a Rákoson a Mogyoród hegy keleti oldalán, át kellett lovagolnia ezen a magaslaton, hogy meglássa a hercegek táborát Cinkotánál. A Képes krónika által ábrázolt földrajzi helyzetben Fóttól és Mogyoródtól délre, Cinkotától észak-nyugatra zajlanak az események, a seregek felvonulásai, a csata és Salamon megfutása a Dunához, Szigetfőhöz a Csepel-sziget déli csúcsához. A fóti néphagyomány egyenesen a mogyoródi csatához köti Fót nevének eredetét. Az egyik monda, mondóka szerint maga László herceg kérdezte meg a környezetétől, látva a falut, hogy mi az a folt?! A település neve ilyenformán lett Folt, Fót.”

Következő részeink minden hétfőn kerülnek ki weboldalunkra (www.vmh.hu) és Facebook oldalunkra. A következő részekben szó lesz a reformkorról, Apponyi Franciskáról, de azt is megtudhatjuk majd, mi köze Muharay Elemérnek a fóti faluszínpadhoz. Érdemes velünk tartani hétről-hétre, remélhetőleg a vetélkedő alkalmával értékes ismereteket tudunk továbbadni, s kíváncsiságuk Fót története iránt csak egyre fokozódik majd. A utolsó rész március 22-én jelenik meg weboldalunkon, a 10 részhez kapcsolódó kérdőíveket pedig március 29-én hozzuk nyilvánosságra.  

Balogh Dávid:

Németh Kálmán, Munkácsy Mihály és egy festőasztal 

Kevesen tudják, hogy az összekötő kapocs Németh Kálmán és Munkácsy Mihály között egy festőasztal, és három paletta, melyeket 1964. második felében talált meg a szobrászművész a Szépművészeti Múzeum pincéjében. Az elveszettnek hitt asztal megtalálásáról a következőképpen nyilatkozott a Hétfői Hírek 1964. november 23-i számában: „Az asztalka, sok más műtárggyal együtt, a háború idején a Szépművészeti Múzeum pincéjébe került. A szakszerűtlen tárolás miatt az idők folyamán darabokra esett –így akadtam rá egy gótikus faoltár romjai között.” 

A kerekekkel ellátott, csavart lábú, téglalap alakú, légies hatást keltő bútort Munkácsy Mihály egyik festményén is megörökítette, melyen éppen alkotás közben láthatjuk a festőt saját műtermében. Munkácsy a kép középpontjában helyezkedik el - jobbjában ecsetet, míg baljában egy palettát tart, szuggesztív tekintetét alkotására helyezi. A festőasztalon ecsetek, festékkeverő edények hevernek. A képen feleségét, Cécile Papier-t is megfestette, amint Munkácsy éppen készülő tájképét vizsgálja. A párizsi Rue Legendre műterem idilli hangulata, pompája és eleganciája visszarepít minket a 19. századi francia arisztokrácia világába. 

A kerekekkel ellátott, csavart lábú, téglalap alakú, légies hatást keltő bútort Munkácsy Mihály egyik festményén is megörökítette, melyen éppen alkotás közben láthatjuk a festőt saját műtermében. 

Munkácsy a kép középpontjában helyezkedik el - jobbjában ecsetet, míg baljában egy palettát tart, szuggesztív tekintetét alkotására helyezi. A festőasztalon ecsetek, festékkeverő edények hevernek. A képen feleségét, Cécile Papier-t is megfestette, amint Munkácsy éppen készülő tájképét vizsgálja. A párizsi Rue Legendre műterem idilli hangulata, pompája és eleganciája visszarepít minket a 19. századi francia arisztokrácia világába. 

A szenzációs felfedezést követően Németh Kálmán nyugdíjazásának évében állította vissza eredeti formájában a darabokban megtalált asztalkát. A fiókjaiban ekkor találta meg a három palettát is, melyeket restaurált. Az egyik nagyméretű paletta feltehetőleg szintén szerepel Munkácsy Műteremben című festményén.

 A szobrászművész-restaurátor tanítványa, Lakatos József segítségével végezte az asztal összerakását, akiből kiváló restaurátor lett: 1962-től már a Szépművészeti Múzeumban, majd 1974-ben a Magyar Nemzeti Galériában dolgozott nyugdíjas koráig. 

Munkácsy Mihály festőasztalának átadását egy kisebb összejövetellel ünnepelték meg a Szépművészeti Múzeumban. Szij Béla művészettörténész ekkor vette át az asztalt a Magyar Nemzeti Galéria nevében. Ezt az információt támasztja alá az az 1966. február 17-én íródott átvételi elismervény is, melyben Szij Béla igazolja, hogy a festőasztalt és a palettákat átvette a Magyar Nemzeti Galéria Adattára számára. 

Átúszta értem a Tiszát! 

A Házasság hete kezdeményezés a család és a házasság fontosságára kívánja irányítani a figyelmet, melyhez Fót is csatlakozott pár éve egy lelkes szervezőcsapattal, hogy segítse ezt a küldetést. Amikor a téma felvetődött, olyan házaspárt kerestünk, akik példát, „receptet” adhatnak a boldog házassághoz. Véletlenül tudtam meg, hogy Dr. Vass György és a felesége Rózsika 47 éves házasok. Életükben számos nehézségen mentek keresztül együtt és ma is irigylésre méltó összetartozás érezhető minden mondatukon.

Mikor és hol találkoztak először?

Rózsika: Szegeden a Royal presszóban láttuk egymást először. Ez egy zenés szórakozóhely volt, ahová a fiatalok táncolni, beszélgetni, ismerkedni jártak. A kolléganőimmel mentem aznap a Royalba és az egyik zeneszám előtt Gyuri odajött és felkért táncolni.

Mi volt a legszimpatikusabb benne?

Rózsika: A megjelenése, a kedvessége, az udvariassága, amelyek az első pozitív benyomást adták, és ez sokat számított.

Melyik volt az a pillanat, amikor végleg döntött?

Rózsika: Egyszer délutános voltam a Klinikán, ahol ápolónőként dolgoztam. Váratlanul azt kérték, hogy menjek le a bejárathoz. Amikor odaértem, láttam, hogy Gyuri ott áll egy szál fürdőnadrágban. Mivel ő a Tisza másik oldalán lakott, tudtam, átúszta a Tiszát, hogy láthasson.

Dr. Vass György: Akkor Új Szegeden laktam. Beugrottam az új szegedi oldalon a hídnál és a sodrás elvitt a Klinikákig. Oda - vissza átúsztam a folyót, mert találkozni szerettem volna vele. 

Mennyi idő múlva derült ki, hogy ez egy életre szóló kapcsolat?

Rózsika: Két év telt el az első találkozástól addig, amíg 1973-ban összeházasodtunk. Ennek már több mint 47 éve. Persze a két év alatt folyamatosan találkoztunk. Bő egy év ismeretség után aztán már a közös életünket terveztük.

Mikor és hol volt az esküvő?

Rózsika: Az esküvőnk 1973. szeptember elsején volt Békésszentandráson. Én ott születtem és a szüleim is ott laktak ezért tartottuk ott az esküvőt.

Dr. Vass György: Igazi falusi lagzi volt a miénk, 150 – 160 vendéggel, tyúkhúslevessel, birkapörkölttel, hurkával, kolbásszal.

Rózsika: A rokonokon kívül ott voltak mindkettőnk kollégái és a kiterjedt baráti körünk is. Az esküvőnk nagyon jó hangulatú vidám, önfeledt szórakozás volt mindenki számára. 

Hogyan alakították ki a közös életüket?

Rózsika: A közös életünket Gyuri szüleinél kezdtük. Ő egyedüli gyerek és így lehetőségünk volt arra, hogy ott éljünk. Ezzel anyagilag sikerült megalapoznunk a családunkat, és kicsit később egy társasházban vettünk magunknak egy lakást.

Milyen volt az összecsiszolódás időszaka?

Rózsika: Nálunk ez nem volt nehéz. Jól ismertük egymás természetét és toleráltuk az egymás munkájával kapcsolatos dolgokat is. Fiunk születése után lehetőségem adódott ugyanott, a szegedi Fül- Orr Gégészeti Klinikán, mint audiológiai asszisztens egy műszakban dolgozni. Igaz, ehhez újra tanulnom kellett Budapesten, de együtt ezt is megoldottuk. Mi mindig toleránsak voltunk egymással szemben, ami az összetartozásunkban gyökerezett. Szerettük és tiszteltük egymást, ahogy ma is.

Van-e olyan szokásuk, amit együtt alakítottak ki és azóta is megmaradt?

Dr. Vass György: Több is van. A horgászat, a kártyázás, és itt nem valami hazárdjátékra kell gondolni, a kártyázás nálunk a kanasztát jelenti. Emellett a természetjárás, a természet szeretete és az utazás. Ezek a mai napig is közösek.

Rózsika: A fiúk horgásznak, de én fogom a halat! A legnagyobb hal, amit fogtam egy 7 kilós amur volt, de horogra akadt már 6,5 kilós ponty is. 

A gyerekek születése hogyan alakította át a kapcsolatukat?

Rózsika: Mind a ketten vágytunk a családra. A fiunk 1975. márciusban született, és ez még jobban összehozott minket. A nagyszülők is nagy örömmel fogadták a kicsit. A lányunk öt évvel később született. Mi kezdettől fogva két gyereket terveztünk, mert a férjem egyedüli gyerek volt és azt szerette volna, ha az ő gyerekeinek megadatna a testvéri szeretet megtapasztalása.

Aztán mindezt megváltoztatta egy költözés. Ahhoz, hogy a férje sikeres vezető lehessen, komoly támogatás kellett. Hogyan segítette őt feleségként?

Rózsika: Nekem tényleg jelentős szerepem volt a váltásban. Visszamentem GYES-re a lányunkkal és kialakítottam az új életünket. Semmilyen kapcsolatunk a várossal nem volt. Se helyismeret, se személyes kapcsolatok, semmi. A férjemet lekötötte a gyár, nekem meg fel kellett találnom magamat a család érdekében. Gyakorlatilag újra kellett alapozni az életünket. Nagyon sokat dolgozott, túlórázott, amit én nagy megértéssel, empátiával és segítőkészséggel támogattam. Közben pedig kialakítottam a személyes kapcsolatokat a családunk körül. Így az ő munkatársi és az én otthoni kapcsolataimból hamarosan szép baráti társaság kerekedett.

Dr. Vass György: A család összetartása kétségtelenül rá hárult. Mindezt úgy, hogy közben ő is főiskolába járt, mert az egészségügyből szociális területre váltott, és később egy 90 fős bentlakásos idősek otthonának volt a vezetője. 

Ezt követte a külföldi munka. Tehát ki kellett alakítani egy otthont Németországban is.

Rózsika: Ez nem így volt, mert Gyuri egyedül volt kint. Én otthon maradtam a lányunkkal – Gyuri fiunk akkor kollégista volt – egy 180 négyzetméteres családi házban. A ház körüli összes teendő rám maradt, még a hólapátolás is. Volt olyan gondolatunk, hogy mi is kimegyünk Németországba, de ebből végül csak nyári ott tartózkodás lett. Ugyanis a fiunk egyszer azt kérdezte tőlem, hogy ha mi is kimegyünk a húgával, akkor ő hová fog hazamenni? Ez bennem mély nyomot hagyott. Aztán a lányomnak is gondja volt az akkor még hiányos német tudásával az iskolában, így azt mondtam a férjemnek, hogy ne okozzunk problémát a gyerekeinknek és hazamentünk Sarkadra. 

Mivel a kölcsönös bizalom megvolt bennünk, maradt számunkra a távházasság. Így ennyi év után azt mondom, egy házasságon belül vannak mélypontok és hullámvölgyek is. Mi azonban ilyenkor is mindent meg tudtunk egymással beszélni és maximálisan segítettük egymást az egyéni és a közös célok elérésében. 

Hogyan tudták a kapcsolatukat frissen tartani ilyen körülmények között?

Rózsika: Erre egy történettel tudok válaszolni. Amikor a fiam hazajött hétvégére, a lányom mindig négy személyre terített meg. Oda volt téve a levesestálba a merőkanál, de nem szedett egyikünk sem. Megvártuk, amíg Gyuri felhív minket Németországból. Így maradtak meg a vasárnapi családi ebédek.

Az unokák születése miben változtatott az életükön?

Rózsika: Abból a szempontból nehezebb lett, hogy nagy a távolság Budapest és Sarkad között. Sokat segítettem a fiaméknak, mert a menyünk is visszament dolgozni. Ezért sokszor voltam náluk, Gyuri meg lent egyedül Sarkadon. De akkor ez kellett a családnak. Nálunk mindig volt valaki, aki áldozatot hozott a családért. Azért, hogy egy igazi összetartó család maradhassunk. Aztán a gyerekek eladták a budapesti lakást és Fótra költöztek. Amikor a második gyereket nem vették fel a bölcsődébe, feljöttem, hogy a menyünk munkahelye megmaradhasson. Akkor beszéltük meg Gyurival, hogy ez így nem mehet tovább. Ezért 2016-ban eladtuk a sarkadi házat és Fótra költöztünk. 

Egy hosszú házasságban hogyan tudták megtartani azt a bensőséges kapcsolatot, ami önök között most is érezhető? Mi ennek a titka?

Rózsika: Az, hogy még mindig szeretjük és tiszteljük egymást. 

A sok megszorítás ellenére is tudott sikereket elérni 2020-ban a Vörösmarty Művelődési Ház 

Mit sem sejtve arról, mint hoz majd 2020, kitűnően indult az évünk, hiszen január 22-én többek között a Vörösmarty Művelődési Ház is Minősített Közművelődési Intézmény Címben részesült. Nagyon büszkék vagyunk a díjra, a plakát azóta is méltó helyet foglal el a Ház aulájában. 

Február 24-ig volt látogatható a Fóti Települési Értéktár Bizottság által szervezett, nagy sikerű Lakodalmas kiállításunk, melyről Balogh Dávid cikke a márciusi lapszámban volt olvasható.

Ezzel párhuzamosan nagy lendülettel vetettük bele magunkat az éves programok leszervezésébe, elkészült tavaszi programfüzetünk telis-tele különleges eseményekkel, de sajnos a koronavírus-járvány hirtelen közbeszólt és Házunk március 17-én határozatlan időre bezárta kapuit. Szinte azonnal ötletelni kezdtünk, hogyan tudnánk folytatni ebben a nem mindennapi helyzetben, hiszen úgy gondoltuk az elszigeteltség, a bezártság, a kapcsolatok hiánya épp úgy megbetegíti az ember lelkét majd testét, mint egy vírus. 

Arra jutottunk, hogy tevékenységünket áthelyezzük az online térbe. Lehetővé tesszük látogatóinknak és követőinknek, hogy a lehetőségekhez mérten ott folytassák, ahol abbahagyták. Legyen az oktatás, kreatív workshop vagy bármelyik nálunk addig megtalálható mozgásforma. Ehhez létrehoztunk a Vörösmarty Művelődési Ház weboldalán egy blog felületet, ahová a szöveges tartalmakat töltöttünk fel, és elkészítettük az igazi újdonságnak számító Youtube csatornánkat, ahová a vlog bejegyzések kerültek. Ezzel az ötlettel mindössze 1 hétig voltak zárva közösségi színtereink, hiszen március 23-án hétfőn máris jelentkeztünk az új, friss anyagokkal. Nem várt nézettséget hoztak bejegyzéseink, amiért nagyon hálásak vagyunk. Úgy éreztük a háttérben folyó munkák, az erőfeszítéseink ebben a rendhagyó helyzetben elérték céljukat, sok pozitív visszajelzés érkezett, megtekintéseink száma napról napra növekedett.

Így, amikor májusban újra visszaülhettünk irodai székeinkbe úgy döntöttünk, eddigi teendőink mellett tovább folytatjuk az online munkát is. Nyáron a táborozó gyerekek vidám hangja töltötte be a házat, mi pedig belevetettük magunkat az őszi-téli programok szervezésébe. A vírushelyzetre tekintettel az iskolákban, óvodákban felfüggesztették a csoportos foglalkozásokat, így szeptembertől váratlanul nagy számban érkeztek a jelentkezések termeink bérlésével kapcsolatban. 2,5 hónapon át teltházzal működött mind a Vörösmarty Művelődési Ház, mind a Kisalagi Közösségi Ház. November 11-én azonban újra megtörtént a bejelentés, miszerint idén másodjára kényszerültünk arra, hogy kapuinkat határozatlan időre bezárjuk látogatóink előtt.

 Ezúttal sokkal rutinosabban alakultunk át online művházzá, sok újdonsággal bővítve a tavaszi repertoárt. Megnöveltük videós anyagaink számát, így követőink heti kétszer otthonról edzhettek Mezei Eszterrel (FótiFitness), Zenebölcsivel kedveztünk a kicsiknek, kézműves foglalkozásunk keretén belül pedig lépésről-lépésre mutattunk egyszerű tippeket adventi koszorúk, karácsonyfadíszek és gyertyák készítéséhez. Szombati blogposztjainkban lélekben is hangolódtunk a karácsonyra, és zárt ajtók mögött felvettük a Fóti Zeneiskola karácsonyi koncertjét is, ami Youtube csatornánkon tekinthető meg. 

Ennek a rendhagyó évnek a végén pedig a Pest Megyei Népművelők Egyesületének elnöksége Fekete Dió díjat adományozott a fóti Vörösmarty Művelődési Ház munkatársainak, melyről az előző lapszámban részletes beszámoló olvasható.  

Sajnos a jelenlegi helyzetben nehéz megjósolni mit hoz 2021, a megszokott éves tervünk jelenleg a Kultúra Hetéig terjed, amire minden évben nagyon készülünk, így idén online formában kerül megrendezésre. Illetve az év végére elbírált pályázatokon az FKKK intézményei összességében 11,5 millió Ft-ot nyertek, amely már a 2021. év programjai, beruházásai.

Reméljük, hamarosan egy óriási rendezvénnyel örvendeztethetjük meg Fót lakosságát, amihez már most rengeteg ötletet gyűjtöttünk, már csak a zöld lámpára várunk. 

Dobozi-Dudás Bernadett írása

A küzdelem 2021-ben is folytatódik tovább… 

Amikor valakit felkérnek, hogy új év kapcsán írjon néhány bátorító sort egy városi újságba, megkísérti az a gondolat, hogy csupa olyan dolgot fogalmazzon meg, amit az olvasók hallani akarnak. Mint például ilyeneket, hogy ebben az évben végleg elfelejthetjük a koronavírust, megáll a munkanélküliségi ráta emelkedése, növekedni fog a GDP, befejeződnek a tervezett beruházások, beköltözhetünk az újházba, a diákok benépesíthetik újra az iskolákat. Jó lenne, ha így esnének a dolgok. És hamarosan minden visszatér a régi kerékvágásba. De tényleg vissza akarunk térni oda, ahol egy évvel ezelőtt tartottunk? Ez lenne a fejlődés iránya? Ez hozná el a hőn áhított boldogságot? Január első napjaiban így köszöntöttük egymást: boldog új évet! De mit is kértünk, amikor ezekkel a szavakkal köszöntöttük egymást? Egyáltalán több volt ez néhány odavetett szónál? Jó lenne, ha több lenne! A szavaknak ugyan is teremtő erejük van, ha felelősen és Isten akaratával megegyező módon mondjuk ki azokat. Mivel az igazsághoz való ragaszkodás erősebb bennem, mint a konfliktusoktól való félelem, ami a címben megfogalmazott, és könnyen ünneprontónak tűnő mondatom miatt érhet, bevállalom és le is írom, hogy a küzdelem folytatódni fog! De ez a mondat van ám tovább is. Engedjék meg, hogy röviden kifejtsem. Mit értünk boldogság alatt, kiket tartunk boldognak? Ebben a kérdésben is erősen megoszlanak a vélemények. Sokan azokat tartják boldognak, akik anyagi biztonságban tudják magukat és a családjukat, akiket elkerül a nyomorúság és a betegség fő sodra. Mire alapozom, hogy a küzdelmeink folytatódni fognak 2021-ben is? 

Arra a tényre, hogy a küzdelem része az életnek! A Biblia szerint ugyanis a boldogság nem a nehézségek hiányában, hanem az ember Istennel való kapcsolatában rejlik. Bármennyire is kiábrándító hallani, nem azok a boldogok, akiknek nagy vagyonnal bírnak és viszonylag egészségesek, hanem azok, akik Jézus Krisztussal együtt vívják meg a mindennapi küzdelmüket. Az emberek többsége ma is a pénztől reméli a boldogságát. Ha pénz van, minden van! – mondják. Mások ezt úgy ismerik, hogy ha egészség van, akkor minden van! Ezek az állítások féligazságokat tartalmaznak, de távol állnak az Igazságtól! Egy új év kezdetén vagyunk, előttünk az egész jövő! Meggyőződésem, hogy Istennel lehet újat kezdeni! De ezt az újat csak hittel és reménységgel tudjuk elkezdeni. Ezek nélkül csak a régi életünket tudnánk folytatni. Biztosan feltettük már a kérdést, hogy miért van az, hogy egyesek elképesztő energiákat készek mozgósítani bizonyos feladatokra, míg másokra szinte semennyit. A válasz a motivációban keresendő. Amiért ég a szívünk, azért készek vagyunk teljes erőbedobással küzdeni, és abban ki is tudunk tartani. Amiért valóban lelkesedünk, az képes bennünket kimozdítani a komfortzónánkból és nagy tettekre késztetni. De hogyan kezdjünk hozzá a változtatáshoz? Semmiképpen sem úgy, hogy fogadalmakat teszünk. Ezek egyébként is kérész életűek! A biblia óv a fogadalomtételtől, azt mondja, jobb, ha nem teszel fogadalmat, mint ha fogadalmat teszel, és nem teljesíted. Változtatni a körülményeinken és változni belülről csak úgy tudunk, ha mindent megteszünk azért, hogy a céljainkat összhangba hozzuk a Biblia tanításával. 

Pál apostol azt írja, hogy minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak. Tévedés ne essék! Amint a szegénység nem jelent egyet az istenfélelemmel, úgy a gazdagság sem az istentelenséggel. Az apostol szerint nem a pénz az oka minden rossznak, hanem a pénz szerelme, az utána való folytonos sóvárgás, ami rossz, mert eltávolít Istentől. A szerelmesekre jellemző, hogy beszűkül a látásuk. Másra sem tudnak gondolni, csak a szerelmükre, legyen az a szívük választottja, vagy éppen a pénztárcájuk. De miért sóvárognak a pénz után? Mert attól remélik a boldogságukat és a biztoságukat. De ezáltal csapdába esnek. Ki ne látott volna még egércsapdát.  A lényege, hogy kívánatosnak és könnyen elérhetőnek mutassa a csalit, miközben elfedi azt, ami azután vár az óvatlan párára, hogy megérinti. Így a csapdában lévő sajt hamar megakad a torkán! A 2020-as esztendő eddig nem látott módon bizonyította, hogy a pénz, és az anyagi javak nem tudnak biztonságot adni az élet viharaiban! Az előrejelzések szerint viharok ebben az évben is várhatók, ezért jó, ha felkészülünk rájuk! A harcunk folytatódni fog, ez önmagában tényleg nem túl jó hír, de ha Istennel folytatjuk, akkor minden küzdelmünk más megvilágításba kerül. Dávid király ezt írja az egyik zsoltárban: „Veled a rablóknak is nekirontok, ha Isten segít, a falon is átugrom”.  Mi lenne, ha mi is ezzel hittel és reménységgel vágnánk neki az újesztendőnek? Ha nem tennénk úgy, mintha 2020-ban kihalt volna az utolsó rabló, és ledőlt volna az utolsó kőfal is, ami előttünk magasodott! Mi lenne, ha kevesebbet néznénk az akadályokra és többet Istenre? 

A napokban kaptam a fenti képet. Lehetne ez a mottónk 2021-ben. Isten végtelenül bölcs ezért nem tárja elénk a jövőt, főleg nem a ránk váró nehézségeket, mert azokat nem bírnánk elviselni. De megígérte, hogy lépésről-lépésre vezetni fog, erőt ad, és nem marad el tőlünk. Készüljünk fel arra, hogy a holnap új gondokat fog hozni magával, de arra is készülhetünk örömmel, hogy elhozza majd az új megoldásokat is! Mögöttünk, talán nem állnak befolyásos emberek, de ha magunk mögött tudjuk a Mindenható Istent, onnantól kezdve mindegy, hogy ki áll majd elénk. Dávid úgy indult Góliát felé, hogy közben ezt mondogatta: amíg Isten mögöttem van, addig nem számít, hogy ki van előttem. Ezt az óriást is le fogom győzni! Ez a gyámoltalan kis oroszlán talán bennünket szimbolizál, amint ott állunk az ismeretlen jövő előtt és félénken kérdezzük, hogy vajon mit hoz számunkra. Az anya oroszlán Istent szimbolizálja, aki erős, és aki úgy néz a jövő felé, mint aki tökéletesen ismeri azt! Jézus Krisztus miután kivívta számunkra a győzelmet, mögénk állt, mint egy oroszlán! Kapaszkodjunk bele Isten ígéreteibe, és tekintsünk úgy a holnap elé, hogy az hozza majd az új gondokat, de a gondokkal együtt érkezni fognak az Istentől jövő új megoldások is! Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! Ha tavaly működött, idén is fog!

Filemon Zsolt Baptista lelkipásztor

Balogh Dávid: Az üvegfonás műhelytitkai – beszélgetés Turai Györggyel  

Az üvegfonás technikájáról Turai Györggyel beszélgettünk, aki több mint hatvan éve foglalkozik ezzel a különleges mesterséggel. 

1958 körül kezdte az üvegeket szépen „felöltöztetni” műanyag szálakkal még szénbányász tanuló korában a 102. számú Iparitanuló Intézetben Ózdon. Később az Ózdvidéki Szénbányászati Tröszt somsályi bányaüzemében dolgozott. 1957 és 1970 között bányászként tevékenykedett. Itt ismerkedett meg a bányadrótokkal való fonás technikájával. Korábban a gyújtózsinóros, népies nyelvén cinderes robbantás volt elterjedt, de abból rengeteg baleset keletkezett, ezért megszüntették, majd behozták az úgynevezett millszekundumos robbantást. Ennek során a használt három méteres zsinórokat összegyűjtötték, a drótról a nejlonborítást lehúzták – melynek színe lehetett fehér, fekete, sárga, zöld, rózsaszín, kék – és azzal fonták be a különböző állású üvegeket. Turai György magát a fonás technikáját tizennyolc éves korában az idősebb bányászoktól sajátította el. Kézügyessége révén alkotja azóta is ezeket a különböző mintájú, színes fonásokat. A sokszínű drótokat régebben a bányából, ma már villamos szaküzletekből szerzi be. A kidobásra szánt üvegeket ismerősök, barátok hozzák el neki. Főként a külföldi üvegeket szereti befonni, mert azok „szép állásúak”. A fél literes üvegektől egészen a tíz literesekig sima és füles üvegeket és demizsonokat is fon. Az üvegfonás technikája sok türelmet, koncentrációt igényel, hiszen egy fél literes üveg elkészítésének időtartama napi négy óra munkával három hónapot vesz igénybe. Élete során kb. 200 db üveget „öltöztetett fel”.

Az üvegfonáshoz szükséges felszerelése egy kombinált fogóból, egy csípőfogóból, egy használaton kívüli ollóból, öngyújtóból, egy 60-as szögből és három darab zsákvarrótűből áll.

Most tekintsük át az üvegfonás folyamatát lépésről lépésre Turai György elmondása alapján:

• amikor fogunk egy üveget, akkor az üveg állásáról látnunk kell, hogy milyen mintát igényel az adott üveg
• ezt követően vaskarikát hajtunk az üveg aljára
• utána hurokszerűen a vaskarikára rátesszük azt a nejlon drótot, amiben még benne van a vezeték is, hogy állása legyen és párhuzamosan jöjjön felfelé 2-3 mm távolságra egymástól. Nem lehet több a távolság, mert annyira széthúzódik a minta, hogy szinte élvezhetetlen lesz.
• az előző 16 soros mintát szembe vele ugyancsak 16 sorban megfonjuk, hiszen úgy adja ki a 2x16 sor a mintát
• utána elszegjük 4-5 sorral egyszínűvel és itt már következik a bordaritkítás, ott már annyira ritkítom, hogy egy újabb 16 sormintám elférjen. Majd utána megint jön a 4-5 sor egy szín és úgy következik a minta.
• de ha már annyira beszűkült az üveg, hogy ilyen mintát már nem tudunk beletenni ott már elszórtan 1-1 kockamintával haladjunk tovább
• végén jön a beszegés kis apró láncszemekkel az üveg tetején

Az üvegfonás módszere:

A fonott üveg 1 mm-es vastagságú zsinórokból készül, amelyek általában 1 méter hosszúságúak. Az üveg aljáról kell elkezdeni a fonást, ott 20-30 db bordával indulunk és ahogy bővül az üvegem felfelé, úgy szaporítom a bordákat, amikor jövök felfelé és szűkülni kezd az üveg akkor már csökken a bordaszám, de a minta ugyancsak megmarad benne és a végén a felesleges szálakat el kell szegni az üveg szájánál. A lényeg, hogy a mintát mindig meg kell tartani. 

Külön kell tervezni hozzá a kupakot is, amelyet újból bebordázunk és szépen befonjuk, végül a kiálló szálakat apró láncszemekkel elszegjük. A minta mindig az üveg formájától függ, de leggyakoribbak a geometrikus minták pl.: a kockás, villám alakú. Színekben változatos, de előfordul egyszínű kék, vagy a piros-fehér-zöld színkombináció, utalva a magyar zászló színeire.

„A fonás alapja a hárommal oszthatóság: ha én azt akarom, hogy balra menjen a mintám, akkor a hárommal oszthatóságból elveszek egy szálat. Ha azt akarom, hogy jobbra menjen a mintám, akkor a hárommal oszthatósághoz hozzáadok egy szálat és akkor jobbra megy a mintám. Ha hárommal osztható, akkor kapom ezeket a kockamintákat.”

Turai György hálát ad Istennek, hogy türelemmel, tehetséggel, a fejében elképzeléssel, s nem utolsó sorban jó egészséggel ajándékozta meg, hogy immáron hat évtizede üvegfonással foglalkozhat szabadidejében. 

Várják, mint zsidók a Messiást 

A jól ismert szólásmondás is jelzi, mennyire hozzátartozik az eszmevilágunkhoz a messiásvárás gondolata. Egy éve még aligha gondolta volna bárki is, hogy az idei adventünk egy merőben más, korábban nem tapasztalt várakozásban fog telni. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy az egész világ egy különös várakozásban (adventben) él, - várja a vakcinát. Ettől reméli a problémái gyors és hatékony megoldását. Mit tudunk tenni várakozás közben, amitől sorsunk jobbrafordulást remélhetjük? Megsokszorozhatjuk az erőfeszítéseinket, hogy legyűrjük a kórt és a nyomában járó félelmet. 

Tehetünk úgy is, mintha nem is tartanánk tőle, de ezt úgyse hiszi el nekünk senki! Kivetíthetjük másokra a bennünk lévő frusztrációt. De akár szemrehányást tehetünk Istennek, hogy hol van ilyenkor? 

De egy ilyen meggyötört test-lelki állapotban önvizsgálatot is tarthatunk, amely során szembenézhetünk a bűneinkkel, és azok fájdalmas következményeivel. Soha nem értettem, hogy miért gondolja azt az ember, hogy büntetlenül áthághatja Isten törvényeit?

Álljon itt egy rövid részlet Ezsdrás imájából, aki jó érzékkel ismerte fel a népére nehezedő nyomorúság okait. Ó Istenem, a tekintetemet sem merem rád emelni, annyira szégyellem magam! Igen, szégyellem magam, mert bűneink egészen elborítottak bennünket, és vétkeink az égig érnek! Ősapáinktól fogva mind a mai napig egyre csak halmoztuk bűneinket - s ezek miatt zúdult ránk annyi büntetés. Idegen királyok uralkodtak rajtunk, utolért bennünket a kard és száműzetés, kiraboltak és megaláztak bennünket - és mindez még ma is így van.

Teljesen természetes, - és ezért senkinek sem kell bűntudatot érezni, - hogy 2020 adventjén várja a hatásos vakcina megérkezését, - én is ezt teszem. De ha egyedül ez lesz az adventi várakozásunk középpontjában, ha kizárólag ettől reméljük a problémáink megoldását, és nem fordulunk oda teljes szívvel ahhoz, akit Isten küldött, a Messiáshoz, akkor a nyomorúságunk a koronavírus járvány elmúltával is meg fog maradni. Jézus Krisztus a világ reménysége!

Filemon Zsolt, baptista lelkipásztor

„Eljön az idő, amikor felépítik falaidat, azon a napon szélesre tágul a határ. Azon a napon jönnek majd hozzád…(Mik 7,11-12a)

„És mégis olykor belép valaki és ami van, hirtelenűl kitárul. (Pilinszky János: Elég)​

Adventi gondolatok 

Kedves Várakozó Testvéreim!

Mikeás próféta a kicsiny Betlehem fényes jövendőjéről is szólt. Hirdette, hogy onnan származik majd a Messiás, aki uralkodni fog Izraelen. Nemcsak a prófécia, hanem sok történelmi tapasztalat is abban erősíthette és erősítheti meg ma is Isten népét, hogy a „helyszűke”, az emberi jelentéktelenség, kicsiség, méltatlanság sohasem volt akadálya Isten hatalmas tetteinek. 

Rácsodálkozhatunk az ígéretben rejtetten ott feszülő ellentmondásra. A babiloni fogságból hazatérő Isten népe Jeruzsálem és a templom lerombolt falainak ujjá építésével a megfogyatkozott közösség védettségét akarta megteremteni. Elsősorban nem akadályt, gátat építettek a falak felhúzásával, hanem „fészket” Isten újat kezdő, újjá teremtő szeretete számára.

A védettség nem azonos a bezártsággal. Sőt, igénk azt mondja: a védettségben tágul a határ. Az „Erős vár a mi Istenünk” evangélikus köszönésünk sem a falakról, nem a korlátokról szól, hanem a védelmünkről, Isten erős szeretetében. Róla tudhatjuk, hogy nem zár be, nem tart fogva. Jézus tékozló fiúról szóló példázatában (Lk 15,11-32) a kisebbik fiú elmehetett örökségével a tarisznyájában az atyai házból.

Jó messzire. De vándorútja végén kiderült, hogy szabadságában védtelenné vált. Nem tágult szélesre a határ, nem lett szabadság-élménye, hanem a létfenntartás nagyon is szűkös korlátai közé szorult az élete.

A kinyíló, szélesre táruló határok más módon adatnak. Igénk folytatásában ezt olvassuk: Azon a napon jönnek majd hozzád… Pilinszky János valakinek a betoppanásáról ír. Isten azt üzeni, hogy találkozások révén tapasztalhatjuk meg a táguló határokat.

Eljött az idő: Isten emberi testbe öltözött. A véges befogadhatta a végtelent. A találkozás Jézussal és általa az Atyával, annyi ember számára ajándékozott már életújulást, kilátástalanságban távlatot, elrejtőzés helyett kitárulkozást, fogsághelyzetekből szabadulást. Egyszerre fellélegezhettek, mintha börtön sötétjéből jutottak volna a fényre. Hozzánk is eljön Istenünk. Olykor lerombolva falainkat, hogy aztán újjáépült életünkben tapasztalhassuk meg a hozzá tartozás szabadságát, szeretete tágasságát.

Ahol Isten ereje, védő szeretete láthatóvá válik gyermekei életében, ott vonzás is érvényesül. A hívogató világosság, a szomjúság, a találkozás reménye útnak indítják az Isten után vágyakozókat. Ilyenkor sem négyzetméterekben mérhetően tágul a határ. Inkább az derül ki, milyen sok hely van Isten szeretetében, mennyien elférünk irgalmában.

Áldott találkozásokat, táguló határokat kívánok ünnepváró fóti embertársaimnak!

                                                                                                                              Cserhátiné Szabó Izabella

                                                                                                                                     evangélikus lelkész

Adventi történet 

Az elmúlt napokban több helyen is láttam a városban az ünnepi készülődés dekorációs elemeinek a kihelyezését. Különösképpen megmelengette a szívem a készülő Betlehemesek felfedezése. Hála Istennek több is készül a városunkban.

Egy kedves régi legenda jutott eszembe ezekről, mely szerint az Úr maga elé állította az állatokat, és megkérdezte tőlük, ki lenne a legméltóbb arra, hogy ott legyen Jézus születésénél. Legelőször az oroszlán jelentkezett: - Természetesen én, mert én vagyok a legbátrabb és a legerősebb, mindentől meg tudom védeni a gyermeket. Az Úr így válaszolt: - Te nem lehetsz, mert túl öntelt vagy! Megszólalt a róka: - Én vagyok a legalkalmasabb, mert én elég ravasz vagyok, hogy mindent megszerezzek neki, amire szüksége van. - Te sem lehetsz ott, - válaszolt az Úr - mert számító és alattomos vagy! Ezután a páva jelentkezett: - Én vagyok a legszebb állat, a közelemben kellő pompával fogadhatjuk a Fiadat. De az Úr őt is elutasította: - Kevély vagy, a pompáddal magadra tereled a dicsőséget, nem lehetsz ott Jézus születésénél! Az állatok megszégyenülve elmentek.

Ekkor az Úr meglátott egy csendesen, szorgalmasan dolgozó embert, aki egy ökörrel és egy szamárral szántott a közelben. Magához hívta őket, és ezt mondta: - Titeket választalak ki arra, hogy ott legyetek a Fiam, Jézus születésénél. Ti biztosítjátok neki a meleget, a csöndet, a nyugalmat, hogy otthon érezze magát ebben az erőszakos, ravasz, páváskodó világban. 

„És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely.” Lk. 2,6-7. A jászol mellett pedig az ökör és a szamár melengették a kisdedet, ők nem akartak kiválasztottak lenni, nem jelentkeztek, csak szelíden, alázatosan végezték a munkájukat.

Az Úr tudta, hogy mi kell a kisdednek, ezért választotta őket.

Kedves Olvasó! Te is szeretnél ott lenni Jézus születésénél? Méltó vagy rá? Milyennek lát az Úr? Önteltnek, mint az oroszlánt? Ravasznak, mint a rókát? Kevélynek, mint a pávát? Vagy szelídnek és alázatosnak lát, mint az ökröt és a szamarat? Egyáltalán: fel merjük vállalni a mi korunkban, hogy szamarak legyünk, miközben a világ az erőseknek, a bátraknak, a számítóknak, az alattomosaknak, a páváskodóknak áll?

Az adventi időszak elég lehet arra, hogy a választ megfogalmazzuk magunknak, és karácsonykor elmondjuk a megszületett, bennünk is megszületett Jézusnak: Uram Jézus! Tudom, hogy ebben a földi világban az oroszlánok, a rókák és a pávák érvényesülnek. De a te Igédben azt tanítod nekünk, hogy „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet. Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják az Istent.” Mt. 5,5;8.

Köszönjük, hogy megértettük ezt. Ámen.

Sebestyén Győző

ref. lp.

Advent – eljövetel 

A mai rohanó világban sok embernek az advent egyet jelent a karácsonyi rohanással és vásárlással. Pedig az advent valójában azt jelenti, hogy eljövetel, vagy érkezés, ami Jézus Krisztus közelgő eljövetelére utal. Fóton azonban van egy hagyomány, amely a világi trenddel ellentétben valóban az advent eredeti üzenetéről szól minden évben.

Így november elején még csak motoszkál bennünk, hogy már nem sok idő van hátra karácsonyig. Viszont az advent már általában november végén elkezdődik. Talán sokaknak az advent (ádvent), nem jelent mást, mint a vásárlások kezdetét. Ám ez nem volt mindig így, és ezt mutatja az a többféle szokás is, amit az európai népek az adventhez társítottak.

Az advent minden szempontból az egyházhoz kötődik. A kezdetét az V. századra teszik, de a végső formáját a VI. században fektették le, mikor is VII. Gergely pápa pontosan négy vasárnapban határozta meg az adventi napok számát. Aztán ezt megalakulásukkor átvették a protestáns egyházak is, így ma már az egész keresztény világ egyöntetűen és egyforma időben ünnepli az adventet.

Persze, rögtön adódik is a kérdés, hogy mikor és miért akkor? Ezt szintén VII. Gergely pápa határozta meg, mégpedig úgy, hogy advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé essen. Az advent további különlegessége, hogy három kezdet is kötődik hozzá. Az első, maga az advent kezdete, a második a karácsony kezdete, a harmadik pedig az egyházi év kezdete. 

Az adventi koszorú története

Az adventi koszorú alapja a pogány világban a varázskör legendájához köthető, amely megvédte készítőjét a gonosztól. A hiedelmek szerint a szent koszorúkkal el lehetett űzni a háztól a gonosz szellemeket. Skandináviában pedig azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyakat az ajtók fölé, hogy az erdők szellemeit kiengeszteljék.

Aztán ez a régi babonára épülő értelmezés szép lassan az évszázadok alatt „elkopott”. Az adventi koszorú, mint szokás, ehhez képest csak jóval később, a XIX. – XX. század környékén alakult ki újra. A feljegyzések szerint az első újkori koszorút Jochann H. Wichern német lelkész készítette el, még 1839-ben. Az evangélikus lelkész egy felfüggesztett szekérkerékre rakott 24 gyertyát, pontosan 24 nappal karácsony előtt, és mindennap meggyújtott egyet közülük. 

Hétköznapokon egy fehér, vasárnapokon pedig egy piros gyertyát gyújtott meg a lelkész. Aztán úgy 1860 körül Berlin – Tegelben helyettesítették először a kocsikereket fenyőkoszorúval, és csökkentették le a gyertyák számát négyre. Az igazi elterjedése – különösen a protestáns területeken – csak az első világháború idejére tehető.

A fóti hagyomány

Fóton már közel évtizedes hagyomány, hogy a négy keresztény felekezet – római katolikus, református, evangélikus és baptista – az óvodakertbe advent egy – egy vasárnapján gyertyát gyújt. Kezdetben a gyülekezetek ezt a délelőtti mise, istentisztelet után tették, de négy – öt évvel ezelőtt ebben változás történt. A felekezetek közös megegyezéssel úgy döntöttek, hogy ezek az alkalmak délután 16 órától 17 óráig tartanak. És nem merülnek ki csupán a gyertyagyújtásban, hanem a felekezetek lelkészei az adventtel kapcsolatos igei gondolatokat is adnak útravalóul a jelenlévőknek. Azt, hogy az idén a vírushelyzet miatt ezek az alkalmak nem tarthatóak meg. Az azonban szinte biztos, hogy a Fótiak, ha nem is szervezetten, de az idén sem felejtik el az adventi gyertyagyújtást.

Balogh Dávid: Gróf Károlyi István Cserkészcsapata Fóton 

A cserkészet  egy önkéntes, politikamentes ifjúságnevelő mozgalom, amely nyitott mindenki számára származástól, társadalmi és vagyoni helyzettől, valamint felekezettől függetlenül. Célját, alapelveit és nevelési módszereit alapítója, Lord Robert Stephenson Smyth Baden-Powell of Gilwell határozta meg a 20. század első évtizedében.[1]

A cserkészet alapvető célja, hogy támogassa a fiatalokat testi, lelki, társadalmi és szellemi képességeik teljes kifejlesztésében mind egyénként, mind felelős állampolgárként és helyi, nemzeti és nemzetközi közösségeik tagjaiként.[1]

Érdekességképpen megjegyzendő, hogy a IV. Cserkész Világdzsembori találkozót Magyarországon 1933. augusztus 2. és 15. között tartották Gödöllőn. A rendezvényen 54 ország 26 000 cserkésze (ennek kb. fele magyar) vett részt. A tábor jelvénye a magyar mitológiából ismeretes csodaszarvas (külföldön fehér szarvas ) volt.

Még ugyanabban az évben alakult Fóton a Gróf Károlyi Istvánról elnevezett cserkészcsapat, mely két őrssel rendelkezett. Az őrsönként 12-14 tagból álló csapatok a Turul- és a Sas-őrs nevet kapták. A cserkészek vezetője kezdetben Kollár János katolikus tanító volt.[1] 1941-ben a 933. sz. gróf Károlyi István Cserkészcsapatot Bácskába táborozni vitte. Ekkor már érzékelhető volt a II. világháború forrongása.

Az 1940-es évektől kezdve dr. Székely Lajos lett a két őrs rajvezetője. Ez a cserkészcsapat 1945-ben beolvadt a Magyar Cserkészfiúk Szövetségébe, 1948 után Úttörőcsapattá alakult át. A cserkészek összejöveteleiket a mai Kossuth utca 1-ben tartották, általában szombaton és vasárnap.[1]

A cserkészek jelmondatát – Légy résen! – számtalan nyelven több millióan használják 1907-óta. A cserkészek egymással bal kézzel fognak kezet, jobb kezük három ujját tisztelgésre emelve. Ez a három ujj jelképezi kötelességeiket Istennel, hazájukkal és embertársaikkal szemben.

A magyar cserkészek sajátossága a Jó munkát! köszönés. Mindegyikük tudatosan végrehajt naponta egy „jótettet".

A cserkészegyenruha nadrágból, övből, ingből, nyakkendőből és kalapból áll. A magyar cserkészek nyakkendője zöld színű, ingükön a háromszögű Hungária-jelvény jelzi magyarságukat.

[1] Magyar Cserkészszövetség Alapszabálya, Elvi alapok, 3. 

[2] Magyar Cserkészszövetség Alapszabálya, Elvi alapok, 3.

[3] Bihari Balázs: Tanulmány [Fóti egyletekről, szervezetekről], kézirat.

[4] Bihari Balázs: Tanulmány [Fóti egyletekről, szervezetekről], kézirat.

Felhasznált irodalom:

A Magyar Cserkészszövetség Alapszabálya

Beszámoló a IV. Világjamboreeról - Budapest-Gödöllő 1933, Budapest, 1933.

Bihari Balázs: Tanulmány [Fóti egyletekről, szervezetekről], kézirat.  

Szűcs Mária (szerk.): Fóti arcképcsarnok, Fót, 2006.

Balogh Dávid: Németh Kálmán Szent Lucentius-szobra 

„Jöjj! Jöjj! Jöjj én öreg Barátom szentek nemes barátja, (…) aki még a szenteket is korrigálhatod, hiszen jogod van hozzá.” (Dr. Schaub Zoltán így méltatja Németh Kálmánt egyik levelében. Forrás: Németh Kálmán Emlékház Adattára) 

A Fóti Szeplőtelen Fogantatás plébániatemplom egyik legkiemelkedőbb emléke Szent Lucentius vértanú relikviája, mely a főbejárat felől a jobb oldali kápolnában helyezkedik el. Szent Lucentius katonaként a thébai légió tiszti rangban lévő katonája volt. Diocletianus császár keresztényüldözése során vértanúhalált szenvedett 304-ben.[1] A keresztényekből álló thébai sereg – Szent Móric vezetésével – megtagadta a pogány isten tiszteletét, ezért Móricot és több katonáját is kivégezték (köztük Szent Lucentiust is).

Piusz pápa ajándékozta – aki személyesen ismerte gróf Károlyi Istvánt – a fóti templom számára. Scitovszky János esztergomi érsek felügyeletével a római Praetextatus katakombából szállították először az Esztergomi Bazilikába – ahová nyolc napig elzarándokolhattak az egyházfők, főurak –, majd 1855-ben Fóton ünnepélyes keretek között helyezték el a szentről elnevezett kápolnába.[2] A teljes csontvázat viasszal vonták be, a testet pedig katonai tunikával és bíborlepellel öltöztették fel.[3]  A II. világháború következtében a templom súlyos sérüléseket szenvedett, s az ereklye széttört, megrongálódott, a szent csontjai pedig ládába kerültek.

Az ereklye századik évfordulójának Fótra kerülése adhatta az ötletet Dr. Schaub Zoltán prépost, kanonoknak, hogy a szent földi maradványainak kellene egy ereklyetartó corpuszt készíttetni. Erre a feladatra barátját, Németh Kálmán szobrászművészt kérte fel, aki a háború után a templom aranyozott kazettáit állította helyre, illetve más kisebb munkálatokban is részt vett; sőt a padsorok is az ő tervei alapján készültek, melynek díszítései harmonikusan illeszkednek a temploméhoz.[5] Németh Kálmán katolikus hívőként rendszeresen járt templomba, a fóti értelmiséghez tartozott, ahogy Dr. Schaub Zoltán is, aki ajánlásaival több egyházi megrendeléshez juttatta Németh Kálmánt.

A prépost, kanonok mindig elismerően nyilatkozott barátjáról, névnapi, születésnapi jókívánságait személyes hangvételű levelek formájában tolmácsolta. 

Dr. Schaub Zoltán 1969. október 14. kelt levelének köszöntő szavai a következők: „Adjon Isten halhatatlan lelkednek sok kegyelmet, hogy művészi életed végén BENNE megláthassad majd örökre azt a VÉGTELEN SZÉPSÉGET, melyet idelent szolgáltál töredékében. Segítsen kegyelmeivel, hogy értelmed még idelent a földön sok ihlettel gazdagodjék – s ehhez adjon ISTEN fizikai erőt, hogy amit művészi értelmednek Ő sugall, jusson kezeid által méltó kifejezésre is.”

Németh Kálmán mielőtt megfaragta Szent Lucentius szobrát, mintázott egy színezett gipszvázlatot is, melyet 1956-ban készített a modellón lévő bekarcolt évszám alapján. Az 1957-ben elkészült szobor formai megoldása megegyezik a gipszvázlattal. Németh Kálmán Szent Lucentiust katonaként jeleníti meg, ahogy az elbeszélésből is megismerhettük. Mivel a szentnek külön attribútuma nincsen, ezért a római korra jellemző katonaszentek általános ikonográfiai megjelenítését választja. A fekvő férfi derekánál övvel megkötött vörös tunikát, vállán palástot, lábán sarut visel. Jobb kezét szívére emeli, baljában kardot fog, fejét babérkoszorú övezi, mely a vértanúhalálra utaló szimbólum is. Szent Lucentius fejét a hívők felé fordítja, szemét lesüti, ajkát mintha szóra emelné, szenvedéseinek utolsó pillanatit láthatjuk. 

A szobor alján ST. LVCENTIVS MARTYR 304 felirat olvasható. Németh Kálmán a római katona életnagyságú szobrát egy fatörzsből faragta ki, ennek kivájt üregébe selyemmel bélelt urnába tették a csontokat.[6] 1957. december 8-án Szeplőtelen Fogantatás ünnepén, a templom búcsúnapján helyezték el a szent maradványait a szobor belsejébe.[7] Dr. Vanyek Béla váci kanonok, székesegyházi főesperes celebrált ünnepi szentmisét, melyet a szobor megáldása követett.[8]  

[1] Dr. Thury Károly: A fóti templom, 1931, 15.

[2] Dr. Thury 1931, 15.

[3] Dr. Thury 1931, 16.

[4] Dr. Thury 1931, 14-16.

[5] Czinokta Lászlóné: Németh Kálmán, in: Fóti arcképcsarnok (szerk. Szűcs Mária), 2006, 137. 

Dr. Schaub Zoltán és Németh Kálmán együttműködésének köszönhetően készülhetett el Szent Lucentius szobra, mely azóta is őrzi a katonaszent relikviáit.

[6] Szent Lucens ereklyéinek felmagasztalása, in: Új Ember, XIII. évfolyam, 30. szám, (1957.12.22.), 1. A csontokat Vácon helyezték az urnába, erről a püspök hitelesítő okmányt is készített. Egy 1957.05.20-i levél alapján, melyet Petróczy Sándor titkár írt. Forrás: Németh Kálmán Emlékház Adattára.

[7] Szent Lucens ereklyéinek felmagasztalása, in: Új Ember, XIII. évfolyam, 30. szám, (1957.12.22.), 1.

[8] Szent Lucens ereklyéinek felmagasztalása, in: Új Ember, XIII. évfolyam, 30. szám, (1957.12.22.), 1.

Mindenszentek vagy halottak napja? 

A Mindenszentek keresztény ünnep, amelyet a keresztény emberek mindig november 1-én tartanak. Ilyenkor emlékezünk elhunyt szeretteinkre és egy kicsit elcsendesedünk. A kérdés az, azonos-e ez a halottak napjával?

A Mindenszentek ünnepe még a középkor elején, 741-ben – III. Gergely pápa idején – jelent meg először a köztudatban. Aztán majd 100 évvel később Jámbor Lajos frank császár 835-ben már - IV. Gergely pápa engedélyével - hivatalosan is ünneppé nyilvánította.

Magyarországon pedig 2000. óta hivatalos ünnep a Mindenszentek napja.

A halottak napja

Talán a szocialista rendszer egybemosásának az eredménye, de sokan – különösen a fiatalabb generációk – összemossák a Mindenszenteket és a halottak napját.

Igazság szerint csak egy nap az eltolódás, de a két nap bizony nem azonos. Amint azt fent is olvashatták, a Mindenszentek mindig november 1-jén van. Ezzel szemben a halottak napját mindig egy nappal később, november 2-án tartjuk. A halottak napja nem hivatalos ünnep, bár szintén elég régre nyúlik vissza a története. A halottak napját először szintén a középkorban, nevezetesen 998-ban – Szent Odiló, clunyi Bencés apát kezdeményezésére – tartották meg először. Aztán ez a kezdeményezés elterjed az egész keresztény kultúrában és a XIV. századtól minden keresztény országban megtartják.

De mi a különbség?

A Mindenszentek az üdvözült lelkek emléknapja, rájuk emlékezünk minden november 1-jén. A halottak napját ezzel szemben az üdvösséget még el nem nyert tisztítótűzben szenvedő hívekért tartjuk minden november 2-án.

Balogh Dávid: A régi Kálmán napok emlékezete 

Idén is beköszöntött az őszi, szüreti időszak, amely Fót város kulturális életében köztudottan egy fontos periódus, hiszen a Fóti Ősz rendezvénysorozatának és a már hosszú hagyományokra visszavezethető Kálmán napnak az évenkénti megünneplése évtizedek óta kiemelkedő jelentőségű. Minden év október második vasárnapján emlékezünk meg Fót város egyik büszkeségéről, Németh Kálmán szobrászművészről, aki 1903-ban született október 11-én, névnapja pedig október 13-án van. Ez az együttállás (a születésnap és a névnap közelsége) adhatta az ötletet, hogy a művészt barátai, tisztelői minden évben felkeresték és együtt felköszöntötték egy közös ünneplés keretein belül. 

A klasszikus értelemben vett Kálmán napokat 1961 és 1978 között tartotta a szobrász és felesége, Zuna Edit a saját maguk által gondozott kertben. A határidőnaplók bejegyzése szerint kb. 300-an gyűltek össze és köszöntötték fel a művészt. Ezeket az összejöveteleket kötetlen beszélgetések, spontán szereplések, szavalások és természetesen a jó hangulat jellemezte. A rendezvény a kertben lévő nagy diófa árnyékában zajlott. A művész a szepesiek számára külön asztalt biztosított, hiszen nagy tisztelet övezte az ottani rokonokat, barátokat. 

A Kálmán napok gyakori vendégei voltak: Berda József, Erdélyi József, Kónya Lajos költők, akik dedikált versesköteteket hoztak ajándékba Németh Kálmánnak, Béres Ferenc énekművész, Szendrő József színész, rendező, műfordító, Bilicsi Tivadar színész, Tamási Eszter színész és műsorvezető, Agárdy Gábor színész, Vákár Tibor építészmérnök, festőművész, Remsey Iván festőművész, Sellei Zoltán előadóművész, Kovalovszky Miklós, Lőrincze Lajos nyelvészek és persze sokan mások, köztük számos fóti vendég is. A névsorból is láthatjuk, hogy az élet milyen sokféle területéről érkeztek ide az emberek, hogy közösen ünnepeljék a művészt. 

„Kálmán napok emlékezetében”

Az emlékház fotótárában két nagyobb és egy kisebb album is rendelkezésünkre áll, hogy ezt az időszakot bemutathassuk. Az albumban minden évet Németh Kálmánról készített fénykép vezet be, utána következnek magáról a Kálmán napokról készült felvételek, életképek: a nagy asztaltársaságokról, csoportképekről, főzésekről, a kis rögtönzött színpadon lévő szavalásokról. Egy vidám forgatag, kavalkád volt a Kálmán nap, s nem egy előre megtervezett, időpontokkal beosztott műsor. Kötetlenebb volt, kevés spontán szerepléssel. Általában mindig jó idő volt ezen a napon. A 17 év alatt mindössze egyszer tartották a házban e jeles eseményt - 1975-ben a rossz idő miatt.

A művészbarátokat is megihlette ez az időszak: pl.: Vákár Tibor rajza az 1961-es, illetve Rubletzky Géza két tollrajza is az 1961-es, 1962-es Kálmán napokat örökíti meg. Kőhegyi Gyula 1971-es grafikája a művész jellegzetes motívumait: a szőlőket, illetve a megfeszített Jézust emeli ki. A másik két grafikája közül az egyik egy Jézus szobrot torzóként jelenít meg, a másik Németh Kálmán egyik portréját mutatja egykori mesteréről, Lyka Károlyról. A dokumentumok közül érdemes megemlíteni Berda József egy invitáló levelét Kálmán napra, melyet négy soros, Németh Kálmánról szóló versével vezet be.

Az emlékház munkatársai minden év október második vasárnapján egy emlékműsor keretein belül tisztelegnek Németh Kálmán előtt, mindig egy adott témakörhöz, évfordulóhoz kapcsolódva ünneplik személyét. Idén Trianon 100. évfordulója alkalmából a szobrászművész podolini, iglói évei kerülnek bemutatásra.  

Szabadságharcosból református püspök 

Fót református felekezetének egyik nagy tiszteletben álló alakja Sipos Pál. Az élete önmagában is példaértékű lehet minden hívő és magyar ember számára. Fót városa életének és munkásságának elismeréseként 2012-ben posztomusz díszpolgárává választotta Sipos Pált.

Sipos Pál 1823-ban született Kecskeméten, és az iskoláit is ebben a városban végezte. A református gimnázium elvégzését követően nem sokkal maga is az iskola tanára lett, akire fiatal kora ellenére felnéztek diákjai.

Az 1848-es szabadságharc előestéjén még mindig csak 25 éves Sipos Pál magyarságának hangot adva, szónoklataival buzdította a kecskeméti fiatalságot. A forradalmi hevület lassan az egész városban elterjedt, és sok helyen énekelték a Sipos Pál által írt Nemzeti dalt (nem azonos Petőfi Sándor költeményével, ez Sipos Pál saját szerzeménye volt).

Sipos Pál, a huszár

Ám a fiatal hazafi nem állt meg a költeményeknél, hanem maga is tevékeny részese volt a harcoknak. Először önkéntes nemzetőrként harcolt a magyar szabadságért, később pedig a Károlyi István huszárezred huszárjaként vett részt a harcokban. Az ezred kötelékében harcolt többek között az isaszegi és a turai csatákban is.

A turai csatában aztán Sipos Pál súlyosan megsebesült. A feljegyzések szerint 17 szuronydöfést kapott a csatában, amely majdnem az életébe került. Hősiességéért a csata után hadnagyi előléptetést kapott.

Sipos Pál, a lelkész és püspök

Sipos Pál a szabadságharc bukását követően befejezte teológiai tanulmányait, és 1850-ben letette a kápláni vizsgát. Ezt követően két évig a ráckevei református gyülekezet káplánja volt, majd a II. lelkészi vizsga sikeres letételét követően Halason volt káplán és gimnáziumi tanár. Ezt követően 1855-ben a Fóti Református Gyülekezet választotta meg lelkipásztorául, ahol nagyon sokat tett a gyülekezet gyarapodása és fejlődése érdekében.

Ezt követően folyamatos elismerésben részesült evangéliumi munkájában, és 1862-ben aljegyzői kinevezést kapott. Ezt követően 1866-ban tanácsbíróvá, 1868-ban főjegyzővé lépett elő. Az egyházkerület 1870-ben választotta tanácsbíróvá, 1872-ben pedig helyettes püspökké. Munkásságának elismeréseként 1882-ben és 1886-ban konventi taggá választották és ebben a minőségében részt vett a debreceni zsinaton és az 1891-es budapesti zsinat első ülésszakán.

Az 1892. májusában bekövetkező halálát 43 évvel később végül az a 17 szuronydöfés okozta, amelyet a turai csatában szenvedett el.

A Fóti Református temetőben lévő sírját a szabadságharc 150. évfordulója alkalmából az Országos Millenniumi Emlékbizottság Nemzeti Emlékhellyé nyilvánította. 

Kálmán napi találkozó volt a Kisalagi Közösségi Házban és fotó kiállítás a Németh Kálmán Emlékházban 

Megtartotta hagyományos őszi Kálmán napi találkozóját a Németh Kálmon Emlékház. A vendégeket Palásti Béla az FKKK igazgatója köszöntötte és köszöntője keretében bemutatta a gyerekek számára a város támogatásával elkészült Németh Kálmán színezőt is.

Ezt követően Kiss László népzenész, énekes lépett a közönség elé a Hazám, hazám című népdallal, melyet kobozzal kísért. Az esemény Balogh Dávid szavaival folytatódott, aki először kitért a "Bánatom Trianon 1920" fontosságára a művész életében, majd Németh Kálmán podolini éveit elevenítette fel.

Ezt követően Balogh Dávid a jelenlévők számára művein és életének fontosabb eseményein keresztül bemutatta Németh Kálmán életútját . Minden egyes életszakaszt követően Kiss Gy. László és Kiss László egy - egy újabb zeneszámmal örvendeztette meg a közönséget.

Az esemény a kiállítás meglátogatásával és kötetlen beszélgetéssel zárult. 

Tisztelet a hősöknek! 

Tizenhárman voltak. Tizenkét tábornok és egy ezredes. Mégsem véletlen, hogy tizenhárom aradi tábornokról beszélünk, hiszen Lázár Vilmos ezredes önálló seregtestet vezényelt – gyakorlatilag tábornok volt, ha rangjában még nem is - a fegyverletételt megelőzően.

Letették a fegyvert, de nem a korábban már általuk megvert osztrák haderő, hanem a cári hadsereg előtt. Görgei Artúr tábornok, a magyar seregek fővezére Frolov tábornokkal, az orosz hadsereg vezérkari főnökével tárgyalta meg a fegyverletétel részleteit, ami üzenet volt a császári hadseregnek: benneteket legyőztünk, az orosz túlerővel már nem bírtunk.

Az orosz hadsereg fővezére Ivan Fjodorovics Paszkevics levélben kérte Ferenc József császárt az aradi tábornokok életének megkímélésére.

A császár részéről a válasz az volt, hogy a döntést a hírhedt brescai hiéna (az olasz felkelés vérbe fojtásáért kapta a korántsem megtisztelő gúnynevet), Haynau táborszernagy kezébe adta…

A folytatás már történelmi tény. A tizenhárom aradi tábornokot ugyanazon a napon végezték ki, mint Pesten, az első magyar felelős miniszterelnököt, gróf Batthyány Lajost.

Görgei Artúr (1848 után már „i” betűvel írta a nevét) tábornok pedig Kossuth Lajostól igaztalanul megkapta az áruló bélyegét a fegyverletétel miatt, ami hosszú élete végéig rajta maradt.

Október hatodika minden magyar számára az emlékezés napja. Emlékezzünk a hősökre és hajtsunk fejet előttük, akik a magyar szabadságért adták az életüket!

Németh Kálmán és Berda József legendás barátsága 

Németh Kálmán (1903-1979) szobrászművész háza egyfajta központja volt a hasonló gondolkodású értelmiségieknek: nyelvészek, költők, írók, irodalmárok, történészek, művészek találkozóhelye volt, ahol gyakran esett szó művészet mellett napi eseményekről, így magáról az életről is. Németh Kálmán egyik legjobb barátja a Fót szerelmeseként is aposztrofált Berda József volt.   

Berda József (1902-1966) József Attila-díjas költő, proletár környezetből indult. Költészete az élet örömeinek – vegetatív funkciók – rövid, tömör, megfogalmazásai. Költeményeiben olykor éles társadalomkritika fogalmazódik meg. Az Elvitte a huzat című verse is ezt fejezi ki, szót emel a mellőzöttség, a hazugság, az árulás ellen, ahogy ezt Németh Kálmán Júdás témájú alkotásaiban is megfogalmazta. Berda szabadverseiben közvetlen hangon groteszk képet fest az elmúlásról és az öregedésről. 

Korabeli cikkekből megtudhatjuk, hogy a költő szinte hetente megfordult itt, rajongott a fóti táj szépségeiért. Évente kétszer ellátogatott a Fáy présház romos épületéhez (március 15-én és október 5-én, Vörösmarty Fóti dal című versének évfordulóján): nyelvészekkel, írókkal, költőkkel, természetbarátokkal, akik magukat csak „fóti zarándokoknak” neveztek.

Itt őrizték a reformkor lángjának emlékét: verseket szavaltak, ettek, ittak, mulatoztak. Ezeket az élményeket dolgozza fel, s ezek hangulatát idézi fel A fóti találkozókra című verse. Ebből a kezdeményezésből elevenítette fel a Fáy Vörösmarty Társaság az újkori szüreteket, a Fóti Őszt 1968-ban; azonban Berda ezt már nem érhette meg.  

Szinte állandó vendége volt Németh Kálmán múzeummá szentelt hajlékának, s a Kálmán napok hangulatfelelőse. Versesköteteinek bensőséges hangvételű ajánlásaiban tiszteleg Németh Kálmán művészete előtt, melyek ma is megtalálhatóak a könyvtárszobában. Köztük a legszebb az Égni! Elégni! (1964) című kötetben olvasható: „Németh Kálmánnak, a faszobrászat egyedülálló, európai rangú egyéniségének és szívbeli barátomnak kimondhatatlan szeretettel és megbecsüléssel!” 1964.12.27. Berda József

Barátságukat mindkét művész megörökítette a maga művészetének területén, hiszen Berda verseket szentelt Németh Kálmánnak (pl.: Egy kiváló faszobrászunkhoz című rövid emelkedett ódájában tiszteleg művészete előtt, míg Németh Kálmán portrét készített róla, lócába faragott verssel tisztelgett előtte, sőt a borospincében saját hordója volt a költőnek idézetével.) A borospincében szinte minden a költő barátokat idézi: a már említett lóca felirata egy Kónya Lajos versnek az idézete Berdáról, de található itt Erdélyi József és Berda-idézet is Németh Kálmán által faragva. Berda Egy borpince felirataként című epigrammájában emlékezik meg ezekről a pincében zajló baráti beszélgetésekről, eszmecserékről, vidám borozgatásokról. Azonban versében a fenyegető, gonosz halál is megjelenik, melyet a Németh Kálmán-i borral lehet elűzni. 

Ez a vers kiválóan rímel Németh Kálmán Mulattam a halállal című „emlékezz a halálra” (memento mori) jellegű alkotására is, melyen az idős művész egy nevető emberi csontvázzal koccint, aki a halált szimbolizálja, egy valóságos Haláltáncra (danse macabre) hívja a művészt. Németh Kálmán széke alatt szintén a halált jelképező bagoly látható. Berda halála után a szobrász készítette el a költő emléktábláját a Fáy présház oldalán (1969-ben), illetve Berda „hommage fejfáját” is megfaragta tisztelegve legendás barátságuk előtt, mely itt található az emlékház könyvtárszobájában.

Balogh Dávid​

Fóton is harangoztak!

Trianon 100.

1920. június 4-én, 100 éve írták alá a trianoni békediktátumot, az I. Világháború után győztes hatalmak végtelen igazságtalan döntését, Magyarország megcsonkítását, amelyet az akkor élők, a magyarok keresztre feszítéseként élték át. 

Természetesen a legtragikusabb sorsú települések azon települések voltak, amelyek elcsatolásra kerültek, így lettek az ott élő őshonos magyarok idegen ország nemzeti kisebbsége. A trianoni határok számos virágzó várost tettek tönkre, pl. Ipolyság, Beregszász, Arad, Sátoraljaújhely,stb.

Bár Fót a történelmi Magyarország „szerencsésebb” helyén fekszik, nem jelenti azt, hogy nincs történelmi kapcsolódása Trianonhoz, hiszen nincs olyan település és nincs olyan magyar ember, akit annak idején nem érintett meg a trianoni trauma, s ami valljuk be, ma sem dolgozható fel.  Ami bíztató, hogy a nemzetgyilkossági kísérlet kudarcot vallott, a magyarság él, értékei nem vesztek el, sajátos nyelve, kultúrája a Kárpát-medencében és a világ számos pontján jelen van és fennmarad a Nemzeti Összetartozás jegyében.

Gróf Károlyi Mihály (Budapes1875 –. Franciaország1955)

A nagykárolyi Károlyi család fóti ágából a család szégyenfoltja volt gróf Károlyi Mihály az első magyar köztársasági elnök, miniszterelnök. Tehetségtelen politikusként meghatározó szerepet töltött be abban a folyamatban, ami a trianoni békeszerződéshez vezetett.

Gróf Károlyi Mihály szülei unkatestvérek voltak. Apja nagykárolyi Károlyi Gyula, aki a fóti templomépítő Károlyi István öccsének, Károlyi Györgynek a fia. Anyja nagykárolyi Károlyi Georgina, Károlyi István Ede fiának a lánya. Szülei korán meghaltak, így nagybátyja, Károlyi Sándor és felesége Kornis Klára grófnő vette pártfogásba az igen gyenge egészségű, fogyatékkal született gyermeket. A fóti kastélyban töltött gyermekévei okán került a szocializmus idején egy Károlyi Mihály dombormű a fóti kastély homlokzatára. Gróf Károlyi Mihály személyéről így írnak a politikusok, történészek:

„A Köztársaság meghatározó politikusaként képtelennek bizonyult Magyarország területi integritásának megőrzésére, vagy legalább egy, az első világháborút lezáró jobb békeszerződés elérésére.” (Horthy Miklós). „A trianoni békeszerződés feltételeit negatívan befolyásoló belgrádi egyezményben játszott szerepe szintén efelé mutat. Át nem gondolt reformokat követelt, s ezeknek Tisza István politikai ellenfele ellenállt. Ez arra késztette a mérhetetlenül nagyravágyó Károlyit, hogy olyan körökben keressen követőket és támogatást, melyek dühös 

elvakultsággal törekedtek a rend és mindannak a lerombolására, ami a múlt nemes hagyományain épült; a háború befejezését pedig bármi áron erőszakolták. (Raffay Ernő) „Befolyásolható, szélsőséges, kapkodó, tehetségtelen, ambiciózus, önismerethiánnyal küszködő, tehát nem ismerte saját képességeit, és végzetesen fanatikus volt” (Herczeg Ferenc)  „A  politikai bölcsesség jelének tekinthető-e, hogy a sok gróf közül a legokosabbikat, Tisza Istvánt meggyilkolják, a legbutábbikat, Károlyi Mihályt pedig megteszik miniszterelnöknek?" (Sigmund Freud)

A fóti kastély homlokzatáról a Fóti Károlyiak Alapítvány kezdeményezésére 2007. augusztus 20-án került csak le Károlyi Mihály domborműve, helyén történelmi hitelességgel a fóti kastélyt és templomot építtető gróf Károlyi István domborműve áll. Az avató ünnepségen az 50 évi emigrációból hazatért gróf Károlyi László mondott ünnepi beszédet. Kijelentette, a nagykárolyi Károlyi család teljes körűen elhatárolódik a rokon Károlyi Mihály nemzetromboló politikai tevékenységétől.

Gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska (Bécs1879. – Franciaország1958.)

Gróf Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska egész életét a magyar társadalomért, a magyar emberekért felelős önzetlen áldozatos munkával töltötte. Fóton az I. Világháború alatt segített felkeresni a háborúban eltűnt családtagokat. Háború után a reménytelen helyzetbe került hadiözvegyeknek, hadirokkantaknak, és családjuknak teremtett élhető otthont. A Suum Cuique telepen (Mindenkinek a magáét) megépült mintegy hatvan ház és számos foglalkoztató műhely anyagi alapját a Károlyi család, továbbá a grófnő gyűjtő munkája eredményeként összejött hazai és nemzetközi adomány teremtette meg. A Suum Cuique telepet éppen a trianoni békediktátum második évfordulóján, 1922. június 4-én Horthy Miklós kormányzó avatta fel, az ünnepségen részt vett gróf Bethlen István miniszterelnök és a magyar elit számos politikai, diplomáciai és egyházi képviselője a mintegy tízezer vendég körében. Apponyi Franciska a Suum Cuque telep létrehozásával - az I. Világháború és a trianoni tragédia után - a nemzet jövőjében vetett hit, az emberi összefogás legjobb példáját mutatta.

Az 1930-as években a grófnő Zebegényben élt, a falu gyermekeit nevelte nyaranta hazaszeretetre, értékrendre. A zebegényi Kálvária dombon trianoni emlékművet az országzászlóval Ő építtette, amely a trianoni határ másik oldaláról is jól látható, bíztatást nyújtva az ott élő magyaroknak. A rendszerváltás után elsőként e helyen rendeztek trianoni emlékünnepséget. Az itteni országos megemlékezéseken a Károlyi család ma is Fóton élő tagjai szokták az egyik első koszorút az alapzatra helyezni.

Gróf Apponyi Albert (Bécs 1846. Bécs –Genf 1933.)

Gróf Apponyi Albert politikus, miniszter, Apponyi Franciska nagybátyja, mint közeli rokon, gyakran vendégeskedett a fóti Károlyi kastélyban.

A trianoni béketárgyalás magyar küldöttségének vezetőjeként mondta el magyarul, angolul és franciául a magyar igazságért kiálló hallatlan nagy beszédét 1920. január 16-án.

Érdekesség, nincs a fóti köztudatban, hogy gróf Apponyi Albert Fót díszpolgára, ugyanis 1921-ben Fót község képviselő-testülete díszpolgárává avatta az elismert államférfit. Az erről szóló jegyzőkönyv nemrég került elő.

Szintén fenn maradt egy jegyzőkönyv az 1920. júniusi ülésről, amelyben Fót község képviselő-testülete elítéli a 1920. június 4-i békediktátumot. 

Németh Kálmán (Podolin1903. – Budapest 1979.)

Németh Kálmán szobrászművész a felvidéki Podolinban született, Iglón járt középiskolába. családját a trianoni döntés űzte át az új országhatáron hozzánk, Fótra. A kisalagi házban élt és alkotott több mint ötven éven keresztül. A trianoni trauma mély fájdalma számos művét áthatja. Magyarságtudatát, hitét azzal büntették a kommunista ideológusok, hogy munkái nem szerepelhettek kiállításon egy kiállítás kivételével, amit Acél elvtárs az óriási érdeklődés okán azonnal be is záratott. Balogh Dávid, a Németh Kálmán Emlékház muzeológusa több cikket írt Németh Kálmán művészi munkáiról.

Trianoni tábla

A Fót- Központi Református Gyülekezet épülete homlokzatán áll egy Nagy-Magyarországot ábrázoló fatábla, amelyet Teleki Sándor 2008-ban készített. Minden év június 4-én fél 5 órakor, harangszó mellett a város elöljárói koszorúzzák meg ezt az emléktáblát. 

Országzászló

Az ország csonkítás utáni években számos település állított országzászlót Nagy-Magyarországért. A trianoni határ menti városok, falvak dombtetőre állították, hogy jól látható legyen a határon túlra szakadt településekről. az elszakított országrészről is. Például Zebegény, Sátoraljaújhely

Kevesen tudják, hogy Fóton is állítottak országzászlót 1943. június 16-án, mégpedig a fóti leventék a Kossuth utcai levente ház udvarán. A házat pár éve bontották le, de akkor már az országzászló talapzatának sem maradt nyoma.

Egy országzászló állítás, akár a Somlyó tetején szép tett lehetne.

Molnár Krisztina

a Fóti Értéktár Bizottság tagja

„Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba” –

lakodalmi szokások Fóton (1883-1950) kiállítás ​

Márciusban zárult a Fóti Települési Értéktár Bizottság által – a Házasság Hete alkalmából – rendezett lakodalmas kiállítás, melyet hatalmas érdeklődés kísért. Az ünnepélyes megnyitó február 7-én 17.00 órakor vette kezdetét, melyre körülbelül háromszáz vendég érkezett. A megnyitón beszédet mondott dr. Vass György Fót polgármestere, Kisfaludi Aranka a Pest Megyei Értéktár referense, jómagam pedig a kiállítás kurátori koncepcióját ismertettem. 

Az est folyamán felléptek Gubáné Lécz Anita és Deák Brigitta által betanított Apponyi Franciska Óvoda óvodásai, akik a fóti lakodalmast adták elő, továbbá a Fóti Asszonykórus, Csihar Fanni népdalénekes és a Váci Zeneiskola Népzene szakos hallgatói. A műsor házigazdái Hangyálné Praszna Éva és Windhager Károly voltak

A látogatók száma pedig hétről hétre egyre növekedett, így a nagy érdeklődésre való tekintettel a kiállítást egy héttel meghosszabbítottuk. Megközelítőleg 1300-an tekintették meg ezt a különleges tárlatot, sokan többször is visszatértek és alaposan szemügyre vették a kiállított tárgyakat, fényképeket.

A kiállítás megrendezésének gondolata:  

Egy évvel ezelőtt, amikor a gyöngyös koszorú megyei felterjesztésére kezdtünk el anyagot gyűjteni az Értéktár Bizottság tagjaival, akkor fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy a fóti lakodalmas szokásokról kellene egy kiállítást rendezni. Egyre több gyöngyös koszorú gyűlt össze, így legalább negyvenet sikerült dokumentálni, melynek egy része, azóta az Értéktár gondozásába is került, végső helye pedig a leendő Helytörténeti Múzeumban lesz. A menyasszonyi koszorúk mellett, rengeteg fényképet, illetve számos tárgyi anyagot is felkutattunk. A kiállítás kurátoraként a feladatom, hogy a beérkező tárgyegyüttest egy vezérfonálra felfűzve a lehető leglogikusabb módon tudjam bemutatni, átadni.

Emellett persze szükségünk volt egy hangzatos, figyelemfelkeltő címre, egy alcímre és egy korszakhatár kijelölésére is. A főcím „Bíborba, bársonyba, gyöngyös koszorúba” szinte adta magát a népszerű népdal egyik sora, jól illeszkedik Fót múltjához (gondoljunk csak a bársony Fót elnevezésre, illetve a Fóton oly jellegzetes gyöngyös koszorúra), az alcím egy úgynevezett magyarázó cím, melynek segítségével konkretizálódik miről is lesz szó ezen a kiállításon. A korszakhatárt pedig, a helytörténeti gyűjteményben lévő legkorábbi (1883) és a legkésőbbi (1950) koszorú jelölte ki. Nyilvánvalóan a kiállítás többi anyaga is e két évszám közé szerveződött.  Ez a korszakhatár a klasszikus fóti lakodalmi szokások időszaka is, hiszen az 1950-es évektől a parasztság visszaszorításával, „kivetkőzősével”, illetve a polgárosodással kezdtek a lakodalmas hagyományok feloldódni, átalakulni.   

A kurátori koncepció:

A bejárattól balra állványrendszerre helyezett gyöngyös koszorúk látványos együttese fogadta a látogatókat. Ezek a tárgyi emlékek a kiállítás legszebb és legfontosabb darabjai, összesen 29 db koszorú került időrendi sorrendben bemutatásra. A koszorúkat az esküvő után, bekeretezték (berámázták), s a tisztaszobába tették, hogy a házasságra még évtizedek múlva is emlékeztesse a párokat. Ezt követően öt paravánon került bemutatásra a kiállítás szakmai anyaga, vagyis a fóti lakodalmi szokások története, dokumentumokkal (pl.: házassági anyakönyvi kivonatokkal), fényképekkel, hangulatos leírásokkal színesítve. Az első paravánon a gyöngyös koszorúk részeiről, illetve a fóti esküvői viseletek változásáról láthattunk néhány szemléltető ábrát és leírást. A második, harmadik, negyedik paravánon a hagyományos paraszti lakodalmak egymást követő eseményeinek ismertetése állt a középpontban, melyeket adatközlőink segítségével, interjúk alapján rekonstruáltunk. A fényképek segítségével megelevenedett az egykori fóti lakodalmak világa. Közel 150 kép szerepelt ezen a tárlaton. A kiállítás egyik kuriózuma az a Néprajzi Múzeumban található fényképsorozat, melyet Gönyei Sándor készített 1923-ban itt Fóton. Ezek először most voltak láthatók a nagyközönség előtt. Különlegessége, hogy a házasulandó feleken kívül, még a táncolást, a mulatozást is megörökítették a képeken.

Az ötödik paravánon a polgári- és a főúri családok esküvői szokásait mutattuk be egy gazdag fényképválogatás segítségével. A főúri, vagyis a Károlyi grófok esküvői közül hármat emeltünk ki ezen időszakból: gróf Semsey Andor és gróf Károlyi Klára esküvőjét (1925), gróf Károlyi István és herceg Windischgraetz Mária Magdolna esküvőjét (1930), illetve Jankovich Dénes és gróf Károlyi Fruzsina esküvőjét (1935) ezekhez hangulatkeltő leírások is kapcsolódtak.

Ezután a történeti áttekintés után, a látvány fokozására egy hagyományos terített asztal az egykori lakodalmak hangulatát idézte fel paraszti étkészlet, evőeszközök, poharak, borosüvegek, demizsonok, rozmaringos almák segítségével. A látvány fokozására két tulipános ládát a menyasszony kelengyéjével, gazdag virágdíszítéssel ellátott nagyméretű réteses tányért, kisebb tányérokkal, illetve gyönyörű kézzel festett, aranyozott tányérokat, úgynevezett jegyajándékokat is kiállítottunk. A kiállítótér másik oldalán a lakodalmas asztalt követően folytatódott a gyöngyös koszorúk időrendben történő bemutatása is, egészen 1950-ig. Fontos megemlíteni az életnagyságú népviseletekbe öltöztetett múzeumi babákat is. Két házaspárt sikerült beöltöztetni hagyományos fóti viseletbe. A kiállítótér adottságait felhasználva az egyik házaspárt násznépeikkel együtt helyeztük el, mintha éppen a templomajtóból léptek volna elő, és egy csoportkép elkészülését várnák. 

Jelen kiállítás segít egyben láttatni a fóti lakodalmi szokások gazdag múltját. Úgy gondolom, hogy a kiállítást végignézve egy igen változatos és egyedülálló tárgyegyüttest sikerült összegyűjteni, bemutatni mindezt értő módon interpretálni!

Köszönetnyilvánítások:

Mindenekelőtt szeretnénk megköszönni Fót Város Önkormányzatának támogatását a kiállítás létrejöttéért! 

Szeretném megköszönni a Fóti Települési Értéktár Bizottság tagjainak áldozatos munkáját, hiszen nélkülük ez a kiállítás nem jöhetett volna létre. Időt és energiát nem sajnálva részt vettek az anyagyűjtésben, szervezésben, installálásban: Lévai Sándornénak a FÓTÉB elnökének, Molnár Krisztinának, Szűcs Máriának, Elekné Szemők Erzsébetnek, Varga Jánosnénak.

Fót város lakossága büszke múltjára! Ezt bizonyítja, az a rengeteg felajánlás, önzetlen segítség, melyet tapasztaltunk egy-egy megkeresés kapcsán. Köszönjük Önöknek, akik megosztották emlékeiket, fényképeiket, féltett tárgyaikat erre a kiállításra! Fogadják hálánkat és köszönetünket adatközlőink, adományozóink, kölcsönző magánszemélyeink, támogatóink!    

Balogh Dávid

 művészettörténész-muzeológus, a kiállítás kurátora 

Köszönet Kovács Jánosnénak, született Bertók Juliannának, hogy támogatta a Fóti Értéktár Bizottság kiállítását! Juliska néni évtizedek óta varrja a fóti népviseleteket, 90 évesen pedig megvarrta a kiállításon is megtekinthető fehér menyasszonyi ruhát! Tavaly novemberben, mikor Juliska néni szépkorú lett, szeretettel köszöntöttük. Továbbra is jó egészséget kívánunk!  

 Elindult a Fóti Filmklub

Augusztusban útjára indult a Fóti Filmklub. Ezentúl minden pénteken 19.30 - tól a Somlyó tónál a fedett csarnokban várják a gyerekeket, családokat, aztán 21 órától a felnőtteket egy – egy ingyenes filmvetítésre. 

Az alapötlet Bérciné Berke Szilviától, a 2. körzet önkormányzati képviselőjétől indult, amit Sólyomvári Erikával a Fóti Közszolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft. vezetőjével fejlesztettek tovább. Amikor pedig a megvalósítás szakaszához értek, Dr. Vass György polgármester támogatását kérték. Városunk polgármestere pedig örömmel támogatta a családok számára induló új kezdeményezést. Így értünk el az első alkalomhoz, amelyet Dr. Vass György polgármester nyitott meg.

Rövid megnyitóbeszédében Dr. Vass György polgármester a tó fontosságát hangsúlyozta Fót életében, aztán kiemelte, hogy az önkormányzat milyen fejlesztésekre – új melegkonyhás büfé, ABC áruház, vízi bicikli kölcsönzés, strandolási lehetőség – készül a Somlyó tó mellett. Mint mondta, mindezt azért, mert azt szeretnék, ha a tó újra a város lakosságának pihenő és találkozó helye lenne.

A beszéd végeztével pedig elindult a gyerekek által annyira várt rajzfilm, a Macskafogó is. Aztán 21 órától már a felnőtt közönség élvezhette Herendi Gábor Magyar Vándor című filmjének poénjait és vicces jeleneteit. Az esemény fontosságát a város életében az mutatja, hogy Dr. Vass György polgármester és a két ötletadó, Bérciné Berke Szilvia és Sólyomvári Erika mellett jelen volt Bíró Zoltán beruházásokért felelős alpolgármester és Bojsza Támás a terület (5. körzet) képviselője is.

A folytatásról Bérciné Berke Szilvia önkormányzati képviselő elmondta, hogy a filmklub minden pénteken 19.30 -tól várja a gyerekeket és a családokat egy rajzfilmre vagy egy családi filmre, 21 órától pedig a felnőttek találhatnak maguknak komoly, vagy éppen vidám szórakozást. A forgalmazási engedély miatt a filmeket előre nem lehet meghirdetni, éppen ezért létrehozták a Fóti Filmklub facebook csoportot, ahol viszont minden héten szavazást indítanak arról, hogy a lakosság milyen filmet szeretne látni azon a héten. A képviselő asszony azt kéri, aki szeretne szavazni, az keresse a Fóti Filmklub facebook csoport oldalát és adja le a voksát az általa legjobbnak gondolt filmre, amit látni szeretne.

Bérciné Berke Szilvia kiemelte, hogy az idő zordabbra fordulása esetén a filmklub zárt környezetben továbbra is működni fog. Már csak azért is, mert a lakosság érdeklődése és a részvétel folyamatosan nő. Az utolsó vetítéseken pedig már más településekről, többek között Újpestről is voltak nézők a rendezvényen.

Amikor a fogaskerék a helyére ugrik – beszélgetés Nyerges Attilával

Sokan nem tudják, hogy a magyar könnyűzene egyik legismertebb számának a Nélkülednek a szövegírója és előadója Fóton él. A beszélgetésben szót ejtettünk a dal születéséről, az életéről és arról, hogyan került Fótra. Elmondta, hogy mit szeret a városban és azt is, hogy mi az, amin jó lenne változtatni. És nem kerülhettük meg azt sem, hogy nemrég perceken múlt az élete.

Budapesten született, de sokat élt vidéken is. Ez előny,  vagy hátrány?

Igen, Budapesten születtem és a II. kerületben laktam a szüleimmel. Az apai nagyszüleim azonban Tolna megyében, közelebbről Bátaszéken éltek. Így a gyerekkoromat felesben töltöttem Budapesten és Bátaszéken. Nekem nem volt különös a két világ közötti különbség, mert ebbe születtem bele. Teljesen természetes volt a budai környezet is, meg a nagyszüleim által megismert világ is. Persze később, amikor cseperedett az ember, akaratlanul is beleszaladt a Budapest – vidék ellentétbe. Rendszerint ilyenkor értetlenkedtem, mert nekem mind a kettő a sajátom volt, és soha nem értettem ezt a mondva csinált, ki néz le  – kit játékot. A mai napig nem tudom, mi értelme van ennek.

A zenei pályája elején egy teljesen más irányba indult. Aztán egy erdélyi út volt az, ami megváltoztatta a világ látását és a zenei irányultságát is. Miért?

Én inkább azt mondanám, hogy többek között egy erdélyi útnak köszönhető ez a változás, amiben azért közrejátszott az életkorom is. Meg az is, hogy az országban olyasfajta  politikai hangulat volt, amely rányomta a bélyegét a mindennapokra. Emellett pedig ott voltak az olvasmányaimból kapott ismeretek és érzések. Mi az a generáció vagyunk, akik 1987. - ben érettségiztek, közvetlenül a rendszerváltás előtt. Hamar kiderült, hogy szinte minden, amit annak idején történelemből tanultunk, másképp van. A magyar irodalomból pedig elénk kerültek azok a szerzők, akikről addig még csak nem is hallottunk.  Számunkra lehetetlenné tették azt, hogy az erdélyi irodalmat olvashassuk. Wass Albert, Nyírő József és a többiek mind kimaradtak a fiatalkori életünkből. A rendszerváltás után viszont nekem a kezembe kerültek ezek a könyvek. Én mindig is sokat olvastam. Amikor hozzájutottam, falni kezdtem ezeket az írásokat.  Az első könyvek, amiket Wass Alberttől olvastam, a „Jönnek” és az „Adjátok vissza a hegyeimet” voltak.  Ez, és az az erdélyi koncert vezetett el a zenekarban a látásmódunk és a zenei irányultságunk megváltozásához.  És az én életem alakulásában is fontos szerepe volt. Úgy éreztem – és érzem ma is -, ha már színpadon állhatok, akkor a fontos dolgokról kell énekelnem. Nem éreztem volna tisztességesnek, hogy nem emelem fel a szavam az igazságtalanságok ellen, amelyek akkoriban még bőven érték a határon túliakat. És az anyaországban sem beszéltünk azokról a nemzetet érintő kérdésekről, amelyek fontosak. Ha jól megnézzük, akkor most, 100 évvel a trianoni szerződés után került nagyjából a helyére ez a dolog Magyarországon. Amikor arról a koncertről hazaértünk, akkor a zenekarban elkezdtük ezzel a látásmóddal nézni a világot. Olyan volt ez nekünk, mint amikor a fogaskerék a helyére ugrik és elkezd megfelelően működni.

A Nélküled már 10 éves. Miután a média akkoriban nem segítette a munkánkat, nem volt más lehetőségünk és nagyon sokat koncerteztünk. Így kialakult egy erős, és masszív közönség a zenekar körül. Nekik szerettünk volna valamifajta köszönetet mondani egy szerzeménnyel, amit a 10 éves évfordulónkra készítettük el. Emlékszem, amikor a szerzőtársammal, Leczó Szilveszterrel levittük  a próbára és megmutattuk a zenekar többi tagjának a Nélküled című dalt, még egy középtempós, teljes zenekaros verziót képzeltük el. A többiek mondták azt, hogy egy zongorával hatásosabb lesz. Aztán a rengeteg koncert folyamán a Nélküled nagyon népszerű lett. Amit tovább fokozott az, hogy a DAC szurkolói elkezdték énekelni minden mérkőzés előtt. Ez adott a dalnak olyan lökést, ami által sokkal többen megismerték, mint amire számítottunk. Még olyanok is, akik esetleg a zenekar pályáját nem követték.​

Más érzés ezt egy teli stadionban elénekelni, mint egy koncerten?

Számomra igazából nincs különbség. Tagadhatatlan, hogy amikor először a DAC teltházas stadionjában elénekeltem a Nélküledet, elég ideges voltam. Tudtam, hogy felveszik, ezért nem hibázhattam. Azért is mentem közelebb a közönséghez, hogy a számukra kihelyezett hangfalakat is halljam, így tudtam a tempót tartani. Szakmailag egy stadionban énekelni nehéz szituáció, mert jóformán csak a közönséget hallom, ami nagyon csalóka. Szerencsére jól sikerült. A koncert kicsit más. A közelség miatt ott az ember bele tud nézni a szemekbe, és ez ad egy közeli kapcsolatot a közönséggel. És ezt bizony nagyon komolyan kell venni. Mert nem okozhatunk csalódást azoknak, akik eljöttek meghallgatni minket.​

Amint arról beszéltünk, Budapesthez és Bátaszékhez kötődik. Hogyan és mikor került Fótra?

Két - három éve kerültem a városba. A feleségem - Pektor Dorka – született fóti lány, akinek az édesapja, Pektor József a város egy ismert és szeretett személyisége volt.  Amikor az édesapám elhunyt, Budapestről Galgamácsára költöztünk. Vettünk egy kis parasztházat, és abban éltünk. És minden egyes alkalommal láttam a feleségemen a vágyódást, amikor Fóton áthaladtunk, és neki tovább kellett jönnie. Mivel Dorka szülei meghaltak, és itt maradt ez a nagy ház, kézenfekvő megoldás volt, hogy ideköltözzünk. A feleségem itt boldog, ez pedig számomra nagyon fontos.

Hogyan ismerkedtek meg?

Biztosan sokan látták a „Szerelmes földrajz” című dokumentumfilmben a történetünket. Mi Dorkával egy iskolába jártunk, ahová a filmben el is mentünk. Ott már volt közöttünk egy diákszerelem, de aztán más utakra vitt minket az élet. Dorka egyetemre ment, én pedig bevonultam katonának. Aztán mindkettőnknek voltak házasságai, de húsz év után végül is mindketten egyedül maradtunk. Benne pedig volt annyi bátorság, hogy húsz év után megkeressen. Mivel mindketten egyedül voltunk, nagyon hamar elkezdett közöttünk minden ugyanúgy működni, mint régen. 

Hogyan töltötték a kijárási korlátozást?

Ebben a környezetben biztosan sokkal könnyebben, mintha valaki egy 50 négyzetméteres lakásban a városban volt kénytelen ezt az időt végigélni. Így aztán furcsa lenne, ha én panaszkodnék. Ami természetesen nagyon hiányzott, az a zenekar, a zenélés és a közönség. Húsz év alatt az nekünk életformává vált, hogy egyfolytában úton vagyunk. Őszintén szólva, nem is esett rosszul, hogy itthon kellett lennem. Nem jellemző rám, hogy unatkoznék, úgyhogy most is elfoglaltam magam. Egyrészt több mindent csináltam a kertben, zenéket és szövegeket írtam, és végre megint rengeteget tudtam olvasni.  Most pedig már 2 hete próbálunk a zenekarral, és hamarosan színpadra is állunk. Az első koncertünk – az engedélyezett létszámmal – július 17-én Viszákon, az Őrségben lesz.

Mi az, amit szeret Fóton és min változtatna?

Nagyon szeretem például ezt a kertet. Azt a csöndet, ami itt van. Nekem még a vasút is valami fajta megnyugtató érzést ad minden egyes hajnalban, amikor az első vonat dübörgését hallom álmomban. Azt jelenti számomra, hogy jól működik a világ és rend van körülöttem. Ami talán nem tetszik - és ezt mindig mondogatom a Dorkának -, az  a Dózsa György út. Ez a város fő útja, és mindenki, aki Fóton keresztül megy, ezt látja. Bennem mindig gyerekkorom Bátaszékének képe merül fel, a sok virággal, zölddel és a rendezettséggel. És a hely lehetőséget adna erre Fóton a Dózsa György úton is. A városban az utóbbi időben már látszik, hogy elindult a fejlődés, úgyhogy előbb – utóbb biztosan elérnek majd oda is. Talán ennek a hatása az is, hogy rengetegen költöznek ki Budapestről Fótra, akikből hiányzik az az alázat, ami belőlem természetes módon fakad: hiszen mégiscsak egy „gyüttment”, betelepülő vagyok. Az úgy nem működik, hogy két napja élek egy közösségben, de én mondom meg, mi hogy legyen, és szembemegyek évtizedes tradíciókkal.​

Az idei év elejét nem csak a járványhelyzet, hanem egy tavalyi motorbaleset  is kellemetlenné tette Önnek.

Hála Istennek már túl vagyok rajta, az egészségem szinte a régi és igyekszem az egészet elfelejteni.

Amikor ideje engedi, szívesen bekapcsolódna a város kulturális életébe?

Sokan nem is tudják, hogy Fóton élek, mert ezt nem hangsúlyozzuk sehol. Azért nem, mert ez nekem a béke szigete, ahol magamra csukom az ajtót és feltöltődöm. Ha a bekapcsolódáson azt értjük, hogy tartunk a városban egy koncertet a zenekarral, akkor azt mondom, hogy szívesen. Egyeztessük az időpontot jó előre, és rajtunk nem fog múlni! Azonban ezt tényleg előre meg kell beszélnünk, mert évente 100 – 120 koncertet adunk, ami miatt nagyon sűrű az életünk. Úgyhogy szívesen jövünk, de egy koncert leszervezését időben el kell kezdenünk.

 Újraindult a könyvtár

A Fót Városi Könyvtár és fiókkönyvtára június 9-én nyílt meg a látogatók előtt. Amint azt Kőszegi Réka könyvtárvezető elmondta, fokozatosan indították újra a szolgáltatásokat, jelenleg a helyben használat korlátozottan lehetséges.

Március 16-án zárt be a fóti könyvtár. A kollégákat elsősorban otthoni munkára szervezték ki, hiszen távoli hozzáféréssel is elérik a könyvtári rendszert. A szokásos adminisztrációs háttértevékenységek mellett ügyeletet tartottak fenn. A Fóti Közművelődési és Közgyűjteményi Központ a köznevelés eredményességéért című VEKOP projekttel kapcsolatos első elszámolási kötelezettségüket március végén teljesítették. Áprilistól részt vettek az önkormányzat adománygyűjtő munkájában. A zárvatartás alatt elkezdték a régóta tervezett helytörténeti adatbázis építését. A Fóttal kapcsolatos folyóiratok analitikus feltárásával mintegy 3000 cikket tártak fel. A könyvtár 

honlapjáról elérhető online katalógusban a dokumentumtípus „cikk”-re állításával és a „Fót” tárgyszó megadásával bárki betekinthet az épülő adatbázisba.

A kijárási korlátozás idején a Nemzeti Népegészségügyi Központ állásfoglalása alapján a könyvtárak még teraszos jelleggel sem fogadhattak olvasókat, mert ez ellentétes lett volna a korlátozás lényegével, mely az olyan alapvető esetekre korlátozta a lakosság mozgását, mint élelmiszer- és gyógyszervásárlás, valamint a munkába járás.

A kijárási korlátozás feloldása után a fóti könyvtár 2020. június 9-én kinyitott. Kezdetben teraszos rendszerben fogadták az olvasókat. Amint azt Kőszegi Réka könyvtárvezető elmondta, ez azt jelentette, hogy a könyvtárba csak a bejáratnál található könyvkiadóig mehettek be az olvasók. Polcról válogatni ekkor még nem lehetett, a könyveket az online katalógus alapján lehetett kikérni. Az informatikai sarkot és a fénymásolás, szkennelés szolgáltatásokat már ekkor is elérhetővé tették.

Bővített szolgáltatás

A könyvtárak látogatását lehetővé tévő 279/2020. (VI.13.) kormányrendelet megjelenése után június 17-től a könyvtár terei megnyíltak a látogatók előtt, újra lehetett a polcokról válogatni.  Szolgáltatásaikat fokozatosan vezetik vissza a megfelelő biztonsági intézkedések – maszk, kézfertőtlenítők, papírtörölköző, pedálos szemetesek – biztosítása mellett. Nyitvatartásukat ideiglenesen az idősávoknak megfelelően bővítették, a délelőtti órákban fogadták a 65 év felettieket.

A februárban indult olvasókör, mely a korlátozások idején online formában működött, most már személyes találkozókon folytatódhat.

A vezetőnő elmondta, hogy az elmaradt tavaszi programokat idén biztosan nem tudják pótolni, a nyárra tervezett baba–mama klub az egy év alatti korosztály kiemelt veszélyeztetettsége miatt elmarad. Sem a központi könyvtár, sem a fiókkönyvtár nem zár be a nyáron.

Várják a gyerekeket a mesetáborokba és készülnek a második félévre

Bár a mesesarok és a folyóiratolvasó helyben használata még nem lehetséges, a júliusra tervezett mesetáborokat megtartja a könyvtár. 

Szeptembertől a Fóti Szüret szervezésében vesznek részt, valamint az egyik legnagyobb kihívást jelenti, hogy meg kell oldaniuk a 2019 szeptemberében indult uniós projekt keretében vállalt és a vírus miatt elmaradt foglalkozások pótlását. A projekt szakmai vezetője a könyvtárvezető és elmondta, hogy 8 különböző foglalkozást tartanak a helyi oktatási/nevelési intézményeknek, nagyobb részt a könyvtár és a Németh Kálmán Emlékház munkatársai, kisebb részt külsős oktatók megbízásával. További 5 foglalkozási forma indult volna tavasszal. Ősszel indul a projekt második éve, miközben pótolni kell az első projektévből kimaradt közel fél évet. Bíznak benne, hogy a nehézségek ellenére sok örömet okoznak a gyerekeknek a projekt keretében tartott klubokkal (társasjáték, sakk, építőkocka, film) és vetélkedőkkel, valamint hasznos ismereteket nyújtanak a múzeumpedagógiai, könyvtári, helytörténeti órákon. A jövőben idegen nyelvi társalgó klubok indítását tervezik a megállapodásban részt vevő iskolákban.

Balogh Dávid: Fótiak az első világháború sodrában

Több mint száz évvel ezelőtt kezdődött az I. világháború, idén pedig az egész ország Trianon 100. évfordulójáról emlékezik meg. Írásommal a háborúban harcoló fótiaknak, illetve családtagjaiknak állítok emléket, kiknek életét teljesen felforgatta ez a háborús helyzet. Az újabb dokumentumok, fényképek felkutatásával tovább árnyalhatjuk azt a képet, amit eddig tudtunk erről az időszakról.

Az I. világháborúban harcoló fótiak pontos számáról megoszlanak a rendelkezésünkre álló források: 600-880 fő közé tehető a számuk, ebből 98-an haltak hősi halált. Főként a szerb, orosz és olasz fronton teljesítettek katonai szolgálatot (csak az olasz fronton 700 fóti katona harcolt), de az adatok szerint egy-egy katona több helyen is állomásozott. A piavei és isonzói csata borzalmai a hazatért fótiak lelkében még sokáig elevenen éltek. Több katonának lelki sérülései mellett fizikai fájdalmaival is meg kellett küzdenie, hiszen sokan hadirokkantként tértek haza. A fájdalom és a veszteség szinte minden fóti családot érintett. 

A fronton harcoló katonák igyekeztek hírt adni magukról tábori levelezőlapok segítségével, az itthon maradt édesanyák, feleségek, lánytestvérek pedig válaszlevelükben próbálták lelkileg támogatni szeretteiket ezekben a vészterhes időkben.

Így tett 1917 februárjában K. Szabó Jánosné, született Kalmár Julianna is, aki férjének, K. Szabó Jánosnak írt levelében reméli, hogy sorai épségben találják őt. Tájékoztatja férjét, hogy az itthon maradottak jól vannak és tiszta szívből ezt kívánja neki is.

K. Szabó János a Magyar Királyi Népfelkelő Gyalogezred 4. zászlóaljának 14. századában szolgált, szerencsésen hazatért a háborúból és 1948-ban a község bírója lett.

1912-től folyamatosan vonultak be a különböző hadszínterekre fóti lakosok: a földműveseken kívül bolttulajdonosok (Rubes József), pékek (Pirók Károly, Lutye Lajos), vendéglősök, kocsmárosok (Botos László, Etl József, Dalmadi Győző), gyógyszerészek (Dvorák Alfréd) is.

Gróf Apponyi Franciska, az I. világháború károsultjainak védelmezője

A háborús évek nemcsak lelkileg, hanem anyagilag is hatalmas terhet róttak az itthon maradt családtagokra. A bizonytalanság és kétségbeesés közepén nyújtott segítséget gróf Károlyi Lászlóné, született Apponyi Franciska, aki életét a jótékonyságnak szentelte. A grófnő kiváló szociális érzékének köszönhetően 1914-ben Tanácsadó Irodát hozott létre, melynek ajtaja minden fóti előtt nyitva állt. A fótiak főként szociális gondjaikkal keresték fel őt: segélyezés, özvegyi nyugdíj, levelek, csomagok küldése a frontra, katonai felmentések és szabadságok intézése, beadványok megírása, okmányok igénylése. A Tanácsadó Iroda felkutatta a bevonult katonákat, az időközben hadifogságba esettek ügyeiről gondoskodott. Mindenről pontos adminisztrációt vezettek az iroda dolgozói.

A grófnő már korán felismerte munkájának fontosságát és szinte az első hadba induló férfiakkal egy időben megszervezte a Fót községi segítő és népjóléti bizottságot, mely többek között a családfő nélkül maradt asszonyok megsegítésére alakult.

Apponyi Franciska a segélyek juttatása mellett munkalehetőséget is biztosított azoknak a fóti asszonyoknak, akiknek férje bevonult katonának. A kastély parkjában 25 hold felszántott földön a rászorultak kertgazdálkodást folytathattak. Emellett a nőknek foglalkoztató műhelyt is biztosított, ahol hadimegrendeléseket teljesítettek (cipőkészítés) pénzbeli juttatásért cserébe.

Apponyi Franciska A háborús évek Fóton (1914-1918) című naplótöredékében gyakorlati tapasztalatait jegyezte le a háború segélyezésével kapcsolatban, melyet a háború után rendszerezett. A napló 193 oldalból áll, különböző feljegyzésekkel, fényképekkel, grafikonokkal, ábrákkal, táblázatokkal, rajzokkal, s nem utolsó sorban a segítségnyújtás során elhangzott érdekes fóti vonatkozású történetekkel egészül ki.

A napló 168. oldalán a következő történetet jegyezték le A szentkép címmel:

 „Beállít hozzám egy mogyoródi menyecske, fóti sógorasszonyánál járt, annál látott egy kis térképet, mit az irodán kapott, nemzetiszínű zászló jelzi rajta, hogy hol van az ura nagy Oroszországban.

Tekintetes Grófnő Asszony, mit kóstál az a szentkép, amit Kovács sógorasszonyomnak szíveskedett adni?
Olyat szívesen adok, jó asszony, de nem szentkép az, hanem térkép, azt mutatja, hol van az ura Oroszországban.
Már csak szentkép azt, megkövetem, a Kovács sógorasszony is gyertyát éget előtte, meg imádkozik előtte az uráért, én is azt tenném, ha megajándékozna eggyel a tekintetes Grófné.”  

A fentiek során ismertetett történet is jól példázza, hogy az itthon maradt asszonyoknak nemcsak anyagi, hanem lelki támaszt is nyújtott a grófnő és Tanácsadó Irodája ezekben a nehéz időkben. 

A Tanácsadó Iroda kimutatásai szerint az 1920-as évek elején 86 hadirokkant, 20 hadiözvegy, 36 hadiárva volt. Apponyi Franciska továbbfejlesztette és kibővítette szociális rendszerét az 1921-ben elkezdett „Suum Cuique telep” nevű nagyszabású projektjében. A világ számos országának adományából épített hatvan ház segítségével lakhatást biztosított a rászorulóknak: hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák számára. Ezzel a kezdeményezésével teljesedett ki az első világháború károsultjainak megsegítése.

A Nagy Háború hőseinek emlékszobra Fóton (1924)

1914-1915 környékén megalakult a Hősök Emlékét Megörökítő Országos Bizottság (HEMOB), mely az első világháborúban hősi halált halt magyar katonákról való megemlékezést szorgalmazta. 1917-ben törvénybe iktatták, hogy „Minden község (város) anyagi erejének megfelelő, méltó emléken örökíti meg mindazoknak nevét, akik lakói közül a most dúló háborúban a hazáért életüket áldozták fel.". 1924-ben a Hősök Emlékünnepét is elrendelték. A HEMOB feladata volt a háborús emlékek koncepciójának kidolgozása, azok megvalósítása és ellenőrzése. Mintakatalógusokat adtak ki, melyekből kiválasztható volt, milyen típusú szobrot szeretnének készíttetni az adott község politikai vezetői. A városvezetők anyagi helyzetüktől függően megrendelhették – a több száz típusterv közül – a kívánt szobrot, s utána elkészíttették. 1924-ben megszűnt a HEMOB és feladatkörét a Hősi Emléktervek Bíráló Bizottsága vette át.

1924-ben készült Fóton az I. világháborús emlékmű, melynek alkotóit eddig nem tudtuk pontosan. Kutatásaim során sikerült kiderítenem, hogy két szobrász alkotta: Horváth Béla (1888-1973) és Kalotay Kreipel Ottó (1870-1938). Mindkét szobrász jártas volt az I. világháborús szobrok készítésében. A fóti szobrot megfigyelve megállapíthatjuk, hogy a mintakatalógusok valamelyik típusterve alapján készült. Az egykori községháza (ma városháza) előtt álló bekötött homlokú, lehajtott fejű, elgondolkodó, búsuló tekintetű férfi nem a harcos honvédőt, hanem az úgynevezett gyászoló katonatípust testesíti meg. Bal kezében gyűrött sapkáját szorongatja, míg jobbjában egy lefelé tartott zászlót tart, mely a vereséget szimbolizálja. A magyaros ruhában megjelenő, kontraposztban álló férfit a tüzérségre utaló katonai kellékek veszik körbe (egy fatörzsre támasztott törött kerék, ágyúcső). A szobor a lakosság belső fájdalmát, veszteségét fejezi ki, s a jövő nemzedékét emlékezésre szólítja fel. A kissé neutrális jellegű alkotás a kevésbé költséges kivitelezésű szobrok köréhez tartozik, hiszen műkőből, betonból készült. A szobor talapzatán  a következő sorok olvashatók: „Emeltette Fót község a hazáért hősi halált halt fiai emlékére 1914-1918". A talapzat két oldalán márványtáblán olvasható a háborúban hősi halált halt fótiak névsora.    

 Prédikáció, mely nyomán megszületett az egyház

Ki uralta abban a korban  Fótot?
Mivel a község a honfoglalástól kezdve az ország középső részében,  úgymond frekventált helyen állt, az első évszázadokban királyi birtok  volt. Egészen az XI. század végéig, amikor is Könyves Kálmán király Rátold lovagnak adományozta hűbéri birtokként. Ez a Rátold lovag volt a Rátót nemzetség megalapítója, akik közül például Rátót Domokos IV. Béla király egyik főemberként részt vett a Muhi csatában is (1241). Fót pedig egészen a XIV. század derekáig a Rátótok birtoka maradt.

ffgnkbfbnfg